wadmin | 2009. jún. 17.

Pálfi Sándor

Az óvodai játék környezetkultúrája

A dokumentum letöltése pdf formátumban

Tartalom

A játékpedagógia paradigmaváltása

A környezet jelentősége a gyermek játékában

A játékot segítő környezetben a gyermekek...

A személyesség megnyilvánulása a környezetben

A játék környezetének minőségi szempontjai

A játék környezetének problematikusságát jelző tünetek

Az óvodapedagógusok együttműködésének néhány lehetősége a környezet kialakításában

A játékkörnyezet csoportszobai ellenőrző lapja (melléklet)


Bevezető

A játék és környezetének viszonya, értelmezésének szempontjai, biztosításának feltételei áll e tanulmány fókuszában.
Vajon érdemes-e külön is tárgyalni, elemezni a játék egyéb feltételeitől?
A játéknak tulajdonított funkciók bővültek napjainkban, s egyre inkább felmerülnek e tevékenység klasszikus sajátosságait biztosító elképzelések az óvodai környezetben is1, sőt a drogprevencióval összekapcsolt radikális változatai is megjelentek már. 2 Mindezek mellett az óvodapedagógus szerepe is az utóbbi évek átértékelési problematikája, ami a pedagógus játékaktivitásának és metodikájának hozzáigazítását, módosítását igényli, reméli a mai óvodai nevelés szemléletéhez. "Az óvodapedagógus játékbeli szerepét úgy tudjuk leírni, mint amely azon hatások összessége, amellyel a gyermekek játékának kibontakozását segíti elő feltételteremtő tevékenységével és játékával."3
Ebből a feltételteremtő tevékenységen belül tekintjük át a játék környezetét meghatározó néhány kritériumot.

Célunk:

  • hogy a játék személyiségfejlesztő hatását metodikai szempontból erősítsük,
  • a játékközpontúság megvalósításához közelebb jutassuk a gyakorlatot
  • tudatosítsuk a játék külső környezetének pedagógiai, játékpedagógiai hatását.

Természetesen ez nem jelent rangsort a többi tényezővel összevetve, viszont ezzel is hangsúlyozni kívánjuk szerepét a gyermeki játék támogatásában.

A játékpedagógia paradigmaváltása

a) A 1996-s Alapprogram szemlélete újrafogalmaztatja a játékpedagógia ONEP-s gyakorlatát. A két alapdokumentum közötti különbség nem a játék szerepének megítélésében található, hanem a vele szemben megváltozott elvárásokban. Vagyis a "foglalkozásközpontú" óvoda helyett a gyermekre, és a játékra orientált intézmény kialakítását várja el. A gyermek fejlődéséből, organikusan eredő tevékenység elsődlegességét félreérthetetlenül szabályozza úgy, hogy mással nem helyettesíthető, s "e tevékenységeken keresztül az életkornak megfelelő műveltségtartalmak közvetítéséről"4 is gondoskodjon. Nyilvánvaló a visszautalás, az Alapprogram előtti időszakra, mikor a játék személyiségfejlesztő hatását más tevékenységgel, kötetlen és kötelező foglalkozásokkal váltotta ki az óvoda. Ekkor a környezet kialakítása több tekintetben is a felnőttek igényeihez igazodott. Az eszközök elhelyezése (több eszköz zárt szekrényben, a felnőtteknek megfelelő magasságban volt elhelyezve, stb.), hozzáférhetősége (az óvodapedagógus személyes megítélésétől függően több eszköz csak engedéllyel volt használható, stb.), köre a direktebb hatásoknak biztosította a feltételeket, lehetővé téve az óvodapedagógus számára a játék didaktikus alárendelését, a gyermeki játék "továbbfejlesztését", a beavatkozások "ismeretterjesztő" dominanciáját.

  Most hasonlítsuk össze a két markáns játékkörnyezet jellemzőit:

Szempontok
Foglalkozásközpontú
Játékközpontú
Mire neveli a gyermeket?
A be- és elfogadásra, az alkalmazkodásra, a saját elképzelések alárendelésére
A saját értékek megmutatására, az önkifejezésben a környezet eszköz jellegére, alkotó felhasználására
A környezet szerepe
A felnőttek számára természetes esztétikai elképzelések közvetítése, az óvodapedagógus által megtervezett rend érvényesítése
A játékszükségletnek megfelelő aktuális feltétel biztosítása, a belső motívumok aktivizálása
A környezet esztétikája
A felnőttek esztétikájának alárendelve
Egységes képet mutat
A játék folyamatának, produktumainak alárendelve
A sokszínűség jellemzi
A gyerek szerepe
Az óvodapedagógus által megtervezett, "megálmodott"feltételek, környezeti elemek létrehozása, gyarapítása, óvása
A gyermek saját játszó környezetet hoz létre, melyben személyisége és annak változása visszatükröződik
A "produkció" képességét folyamatosan mozgósítja5
Az óvodapedagógus szerepe
Az állandó játszóhelyek fenntartása, a játékkörnyezet meghatározása, irányítása, a felnőttek által képzett szabályoknak alárendelve
A gyermekek egyéni megismeréséhez igazított "horgonyok" biztosítása
A környezetet fenntartó szabályok eredete
Az óvodapedagógus egyéni vérmérséklete, nevelésről alkotott felfogása, morális elvárásai
A játék folyamatában jelentkező megoldandó problémák következményeként keletkeznek, a gyerekekkel közösen
(Dinamikusan bővülve és szükségtelenné válva)
A környezet befolyásolhatósága
A gyermek számára csak időleges (a foglalkozások előtti időtartamban) és korlátozott
Az óvodapedagógus mellett a gyermek egyenrangúan alakíthatja a játék környezetét
A környezet elrendezettsége
Az állandó játszóhelyek a meghatározóak, amelyek a falak mentén helyezkednek el
Rögzített helyű bútorok
Az egész hely a játéknak alárendelve
strukturálódik
A gyermek számára mobilizálható bútorok
A környezet hozzáférhetősége, használhatósága
Az óvodapedagógus engedélyétől, a hozzájutás, alkalmazás szabályaitól függ
A gyermek számára természetes és nem feltételekhez kötött

Tehát eljött az ideje, hogy megpróbáljuk valósággá tenni a játék mindig hangoztatott személyiségfejlesztő szerepét.

b)  A szemléletváltás egyik súlypontja az óvodapedagógus játékot befolyásoló szerepeinek meghatározása.
Az óvodapedagógus játékirányítási6 koncepcióját, az előzetesen megfogalmazott játéktervek jellemezték, melyben a gyerekek legfontosabb tennivalóinak körét is meghatározták.
Itt minden attól függött, hogy az óvodapedagógus mennyire volt képes erre motiválni a gyerekeket. Ez a felelősség azt indikálta, hogy a gyermeki játék előre meghatározható, utólag értékelhető a tervezés alapján. (Emlékezzünk csak az óvóképzők gyakorlatra felkészítő prakszisára, ami azt sugallta, hogy a gyermeki játékot is ugyanúgy kell tervezni, mint egy akkori foglalkozást.) Tehát hasonlóan kezelt volt több esetben, mint a szervezett foglalkozás, aminek közismert jegye a kiszámíthatóság. Vagyis az óvodapedagógus szerepe perdöntő volt a játék szinte minden lényeges feltételében, azok kialakításában, mégpedig közvetlen módon. A gyereknek természetszerűleg a felnőtt elképzelések "kitalálása", felismerése és azok úgymond kreatív felhasználása, "játékba ültetése" jutott. A játék környezetének kialakítása az óvodapedagógus játékterveinek valóra váltását szolgálta, de az is csak a játékidőre korlátozódott. Így a játék környezetének befolyásolása, módosítása, szubjektív értelmezése, ami a játék nélkülözhetetlen sajátossága a pedagógusok egyéni érzékenységétől és nem a gyermeki játékszükségletektől függtek. Megfogalmazható tehát, a játék környezetének kialakításában kevésbé kaptak szerepet a játék szempontjai, mint az óvodapedagógus rendről alkotott elképzelései, a hétköznapi életét befolyásoló morális szempontok, és az esztétikai, ízléséből fakadó megfontolásai.

c)  A játékkörnyezet szerepének megítélésében a szemléletváltozás a gyermek lehetőségeinek, befolyásoló szerepének erősödését is jelenti. Ezzel a leglátványosabban pedig a környezetéhez fűződő viszonyában találkozhatunk. Ha a gyermek azt érzékeli, hogy a környezetének alakítója és nem csak fenntartója, megváltozik a viszonya és így a számára ott lehetséges tevékenységek köre. Ez egy dinamikusan változó, vagyis a friss elemek folyamatosan megtalálhatóak, s stabilitást a gyermek-felnőtt együttműködéséből eredő játék és más tevékenység produktumok, berendezési tárgyak, eszközök alkotják.

A környezet jelentősége a gyermek játékában

Az óvodás gyermek napjának nagyobbik hányadát az intézményben tölti, ami nem a családi környezete (helyei, méretei, elrendezései, tárgyai, szabályai). Az otthon a mindennapi élet feltételeinek kialakított, amelyben feltételezhető egy a gyermek számára biztosított terület, hely, és eszköz, amivel tevékenykedhet. De ez is csak abban az esetben, ha a család ezt fontosnak tartja, illetve ehhez rendelkezik a szükséges kondíciókkal. Vagyis nem minden óvodás gyerek számára biztosított odahaza a saját játszó terület és az azokhoz felhasználható tárgyak köre. Azt viszont határozottan állíthatjuk, hogy az óvoda és annak helyiségei alkalmasak, alkalmasnak kell lennie a játék biztosítására. Igaz, ez egy mesterséges játékkörnyezet, ám éppen ezért nem lehet csak az eddigi megszokásból és az óvodapedagógus egyéni fogékonyságából eredeztetni. Szükséges tudatosan megfogalmazni milyen legyen az a környezet, amely a játék személyiségfejlesztő hatását egyre jobban kiteljesíti, mert "a személyiség szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó"7. Természetszerűleg az óvodában a játékfunkciót erősítő tényezők újrafogalmazása az elsődleges, és sürgetőbb az otthoni játékkörnyezettel szemben.

A játékorientált környezetben a játékhoz szükséges érzelmi tényezők felerősödnek, látványosabbak. Ebben a miliőben a gyermek belső tapasztalati-érzelmi előzményeihez, egyéniségreceptoraihoz a külső környezet ad inspirációt, melyben nem az óvodapedagógus közvetlen ösztönzése a meghatározó, hanem a gyermek aktuális fogékonysága, érzékenysége. Vigotszkij szerint a gyermek folyamatosan egy "környezetletapogatást" végez, keresve azokat a számára vonzó tényezőket, melyre pszichikumában, lelkében fogékonyság van. A konkrét objektumok a "horgony" szerepét töltik be a gyermek képzeletében és fantáziájában, a fejlődés korai szakaszában, az aktivitás központjai konkrét tárgyakkal egészülnek ki, és a fantázia révén felhasználhatók a legkülönbözőbb kontextusokban.8 S ha erre rátalált, akkor mint a halász kiveti a "horgonyát" hogy megszerezze, közelébe jusson. Tehát a sokféleség ebben a tekintetben erősíti annak a valószínűségét, hogy a gyerek arra talál rá, amire belül is keresi választ, ami feldolgozást, megismerést igényel. Ritkán lehet tapasztalni, hogy a gyerekek a strandon átélt tapasztalataikat vonnák be a játékukba, viszont mikor az ezt előhívó kellékeket elhelyeztük környezetükben (pl. úszósapka, napszemüveg, napozógyékény, nyári ing, Bermuda-nadrág, stb.) intenzív élményfeldolgozás vette kezdetét.

A játékkörnyezetnek a nevelési szerepét is hangsúlyoznunk kell. Köztudott, hogy a viselkedést, az érzelmi állapotot a környezetben jelenlévő személyeken kívül, az elhelyezett tárgyak mennyisége, formája, funkciója, elérhetősége, színe is befolyásolja. Sajnos a ma óvodáinak egy részét a kényszerek formálják, mert a működés feltételei igen nehezen biztosíthatóak az adott forrásokból. A legnagyobb akadályok között említhetjük manapság a személyi zsúfoltságot, ami érzékelhető mértékben fokozza a gyermekekben a korai frusztrációt9. A saját elképzelések megvalósításához szükséges környezeti feltételekért ebben az esetben sajnos a versengés, a terület és a tárgybirtoklásért folytatott "küzdelem" lesz a jellemző. Ez nem lehet semmiképpen kívánatos, mert azoknak a proszociális érzelmeknek a kialakulást gátolja (együttérzés, gondoskodás, mások segítése...), amelyek ebben a korszakban kezdenek tudatosulni, rögzülni. Fejlődő társadalmunk a kritikus gondolkodású, folyamatosan megújuló, önálló döntések meghozatalára képes, szociálisan érzékeny személyiségek nevelését várja el. Ez megfogalmazódik már a kormányzat részéről is: "Az óvoda a játékon keresztül érzelmi biztonságot nyújtva neveljen, és teremtsen közeget a gyermeki fejlődésnek, szocializációnak."10 Ebben organikusan helyet kell kapnia az egyén, a gyermek környezetének, a pszichikus szükségletét kielégítő tevékenységének, a játék a környezetének is. Hogyan várható el a gyerektől a későbbiekben a környezettudatos szemlélet, környezetének megóvása, innovatív reprodukálása, ha a kisgyermekkorban az ehhez szükséges készségek csak korlátozott módon, rendezvényekhez kötődve nyilvánulhatnak meg. A nevelési szerephez hozzáfűzhetjük azt a kérdést is, hogy mennyire alakítója, vagy felhasználója a játék környezetének. A mai "konzum gyermekkorban"11 az iparilag gyártott játékszerek világában egyre kevesebb lehetősége marad a gyermeknek a tárgyak szabad adaptációjára. Ezt sugallják a családok játékvásárlási szokásai, akik a "boltban" vásárolt játékoknak nagyobb értéket kölcsönöznek, mint a gyermek és szülő saját alkotásaiból származó tárgyaknak, a játékreklámokról már nem is beszélve. Így gyermekek arra vannak ítélve, hogy a játékban folyamatosan megértsék mások játékelképzeléseiket, ahelyett hogy még először a saját magukét megfogalmaznák. A kisgyermekkor pedig ezt a játék logikát igényelné. Előbb a gyermek a tárgy és környezet megismeréséből fakadó saját tapasztalatokkal vértezze fel magát, keressen eredeti megoldásokat, cselekvési kombinációkat, majd ezután ismerkedjen a felnőttek tárgykészítő koncepcióival meg, mert ezen tapasztalatok elmélyültsége esetén lesz képes megérteni más "koncepciókat", megoldásokat. Ami azt is jelenti, hogy az ismereteket nem tudjuk átadni, csak úgy, "ahogy a kisgyerekek tanulnak. Szabadon szemügyre veszik környezetüket, úgy reagálnak annak egy vagy akár minden aspektusára, hogy közben nem emelnek kettejük közé gátat. Ahogy kényelmesen haladnak a környezet egyik elemétől a másikig, olyan formákat és mintákat alkotnak, amelyek eredeti és egyedülálló módon teremtik meg a sokféle dolog között a kölcsönhatást."12

Fontos külön is kiemelni a környezetben található receptor ingerlő lehetőségeket. Közismert az óvodás gyermek ingeréhsége, amit leginkább szenzorokon keresztül csillapít, fogad be. A környezet tehát jelentős szerepet kap abban, hogy mennyire képes ennek megfelelni, azt kielégíteni. Talál-e a gyermek rendre megújuló érzékelési tapasztalatot, s azok mely érzékszervét mozgósítják, milyen hasznosíthatósága van a játéka során. Törekedni kellene, hogy az óvodás gyermeknek megfelelő ingerlést, szenzoros közvetítést kapjon, természetszerűleg megfeleltetve a gondolkodás adott szintjével: motoros, taktilis, kinesztetikus, vizuális, akusztikus, verbális, stb. Sajnos e területen még több ki nem használt lehetőség vár alkalmazásra. A környezettel való viszony jelentőségét hangsúlyozza Vigotszkij, mikor megfogalmazta a fejlődésben betöltött szerepét, s a figyelmet a külső környezet vezető szerepére irányította: "Az új fejlődési stádium nem az előző stádiumban rejlő lehetőségek kibontakozásából, hanem a szervezet és a környezet reális ütközéséből, és az élőlénynek a környezethez való eleven alkalmazkodásából jön létre."13
A játékkörnyezet esztétikai szempontból is jelentősnek mondható. Ezt a súlyát mindig azonos módon ítélték meg az óvodában. Főképp azonban az ízlésformálásnak rendelve alá, amit mindig az óvodapedagógus ízléseként értelmeztek. Azonban valódi tartós hatást esztétikai szempontból is akkor vált ki a gyermekben, ha a befogadás mellett a létrehozója is környezet esztétikumának. Sőt akkor nyitott a mások által teremtett környezetre, ha a saját tevékenységének eredménye is benne található, de ebbe nemcsak az elkészült rajzai tartoznak bele. Ezért a játék környezetének esztétikuma a gyermek környezetbefolyásoló szerepével van szoros összefüggésben.
A játék környezetének jelentős befolyása van abban, milyen információk hatnak a gyermekre tevékenysége előtt, alatt és után.
A tudatos információ elhelyezésről ritkán beszélhettünk eddig, legfeljebb a szervezett tanulási helyzetekben, amit foglakozások motiválásához használtak fel az óvodapedagógusok. Milyen információkra gondolhatunk?
A játékok eredményeit prezentáló eszközök, vagy azok képei, az egyéni, családból származó tapasztalatok-élmények látható formái (rajzok, albumok, fotók, otthonról hozott eszközök...). A csoportos tevékenységekből származó produktumok eddig is fontos szerepet kaptak, ami ezután sem mellőzhető, ám a dominanciája nem szükséges, hiszen az egyes gyermekektől származó információk éppolyan izgalmasak, gondolatébresztők lehetnek, mint a közösek.
Egyszóval a játék környezetének individualizálásában még a kezdeti lépéseknél tarunk.

Hozzá tartoznak az információbázishoz az óvodapedagógusok által tudatosan elhelyezett ún. médiumok, amelyek közvetítik a megismerés tárgyát az óvodapedagógus közvetlen részvétele, jelenléte nélkül is. Gondoljunk csak az építő gyerekekre, akik a sokadik várukat alkotják. Az óvodapedagógus ahelyett, hogy részletesen ismertetné a különböző várépítési stílusokat, megoldásokat, s elmagyarázná, hogy szerinte mi hiányzik a várról, a játék környezetében elhelyezi a különböző várakról készült falinaptárak lapjait, vagy az ezekről kiadott képeslapokat. A vizuális inger kommunikációs késztetésekkel társul, így egy intenzív értelmező beszélgetést vált ki a gyerekekből, bevonva akár az óvodapedagógust is, aki megkérdezettként egész más minőségében mondhatja el a véleményét, mintha ő kezdeményezte volna az új információk közös értelmezését.
Az információk között nem elhanyagolható szempont az egyes gyermek családjából származó "üzenetek", amelyek a játék spontaneitását erősítik mind a hozzátartozó gyerekben, mind a társaiban. Ilyenek a szülők munkájáról, a gyermekek otthoni életéről árulkodó, szóló tárgyak, képek, a család kultúráját jellemző szokások bemutatása. A szülők gyermekeik szemében "szakértőként" végzik tennivalóikat mind a családi otthonban, mind a munkahelyen. Tehát ha a gyermek játékban gondolkodunk nem hagyhatjuk ki az óvodán kívüli életének fontosabb információt az őt körülvevő környezetből sem.

A játékot segítő környezetben a gyermekek...

Ahhoz, hogy a "játék az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze"14 legyen ismernünk kell a játékközpontú környezetben a gyerekek tevékenységének fontosabb jellemzőjét. A játék szabadságigényét ma már nem szükséges indokolni, azonban érdemes árnyalni egy kissé. A szabadság azt feltételezi, hogy a gyerekek döntéseket hozhatnak környezetükkel kapcsolatban.
A döntések meghozatalában pedig a környezetet fenntartó szabályok a meghatározóak. Akik alkotják ezeket a szabályokat, azok lesznek elkötelezettek a be és fenntartásukért. Gondoljunk csak a szabályok azon dzsungelére, amelyek előírják melyik eszközzel milyen helyen, hol lehet játszani, ki mikor köteles azokat átadni, melyik eszközt nem lehet "összekeverni" a másikkal, melyikkel nem szabad egyáltalán játszani... stb. Ezek döntően az óvodapedagógus szabályalkotó tevékenységének a termékei. Ennek megfelelő a gyermek elkötelezettsége betartásukban, hiszen ez általában az óvodapedagógus számára fontos, míg a gyermek érdekeltsége annyi, hogy a dorgálást, vagy az esetleges büntetést elkerülje. Ha ezt fordítva szeretnénk, vagyis a gyermeknek is fontos legyen a szabály, akkor annak alkotásába is be kell vonni, mégpedig akkor, amikor a szabály szükséglete nyilvánvaló lesz számára is. Ez pedig a jelentkező problémák esetén keresztül történhet leginkább. A megtörtént esetek tapasztalatai képesek az alkalmazkodást természetessé tenni a gyermek számára, a behódolás helyett15.

A játék környezete magában foglalja a választhatóság kérdését is, ami a döntési folyamat első mozzanata. Általában ezzel nem foglalkozunk, mert azt gondoljuk, hogy a játékkörnyezet a választási lehetőségeket magában foglalja. A gyermek szemszögéből nézve azonban nem feltétlen igaz. Ha játék környezetére az jellemző, hogy az óvodapedagógus a nevelési év kezdetekor kialakítja és ehhez ad év közben estlegesen még hozzá, de alapvetően a statikusság jellemzi. A gyermek számára egy ideig nem is gond a választás, amíg talál még "ki nem próbált elemeket", mikor viszont a "telítődés" beállt, akkor találkozunk olyan közlésekkel: "ezek a gyerekek már nem szeretnek szerepjátékot játszani, ezeket nem érdekli semmi, ez a gyerek mindig ugyanazt játssza" stb. A választhatóság azt jelenti, hogy egy időben, egy térben egyszerre több azonos tevékenység-vonzerővel bíró hatást talál a gyermek. "A széles tevékenységrepertoár felkínálása a gyermeknek, amely alkalmat ad arra, hogy tapasztalja, s akár be is gyakorolja az értékes magatartásformákat. A választás lehetősége pedig egyben a tevékenység iránti motivált állapot biztosítéka is."16
Ha a gyerekek tényleges választásként élik meg a játékukat, akkor érzékelhető módon felelősséget vállalnak érte, sajátjuknak tekintik. Ez megnyilvánulhat a játék feltételeinek megteremtésében, a másokkal folytatott "egyeztető tárgyalásokban", a játékelképzelés végig vitelében, vagy a várható következmények megtapasztalásában.

A játékorientációjú környezetben a gyermekek aktívan cselekszenek, melyet a környezetben található inspirációk erősítenek, s nem az óvodapedagógus motiváló ösztönzése. Ha ugyanis a gyermek a játékkörnyezetben megtalálja azokat a dolgokat (tárgy, információ, személy), ami megismerési, hozzájutási, kombinálási kihívás, "erőpróba", akkor nem az óvodapedagógus személyes ráhatásától függ a játék, hanem attól, hogy mennyire ismeri az egyes gyermekről ezeket a tényezőket, s ezután képes-e a környezetben exponálni. Ehhez tehát ismerni kell "az egyénenként változó testi és lelki szükségletek"17, az azokat kiegyenlítő cselekvési lehetőségeket megteremteni a gyermek környezetében.

A gyermekek számára fontos, hogy többféleképpen használható anyagokkal találkozzanak. Ezek elhelyezése ne alkalomszerű legyen, hanem rendszeres. A multifunkciós anyagok megengedik a gyereknek, hogy azon a készség szinten bánjon vele, amivel éppen rendelkezik, és a sokféle játékbavonás modelljével egyidejűleg szembesülhessen a társak által. Ilyen anyagok például a homok, a víz, az agyag, a föld, a jég, a fűrészpor és még sok más a hozzájutást, a kipróbálást ingerlő anyag, vagy azok sajátos keveréke18. Érdemes megemlíteni, hogy ezekkel már találkozhattak a gyermekek, de számukra kialakított feltételek csak az ideiglenesség hatását keltették a gyermekekben (gondoljunk csak a babaszobába bevitt vízre, amely fürdetés után már ki is került a játékkörnyezetből). De a mennyiség kérdése is felvetődik, mert az anyaggal végezhető cselekvések éppen emiatt válhatnak korlátozottá, például nem mindegy, hogy egy pohár, vagy egy kád vízzel kerülhet kapcsolatba a gyerek, egy vödörnyi, vagy egy terepasztalnyi homokkal tevékenykedhet játéka közben. Ezek biztosítása, s újabb anyagok bevonása, tehát átgondoltságot igényel a pedagógustól.
Ha a gyermekek a személyükhöz, családjukhoz kapcsolódó tevékenységekkel dolgozhatnak, akkor a másik megismerésének igénye erőteljesebben jelentkezik, mert nem összehasonlíthatóak, nem összemérhetőek, az önrész nem elvitatható, hanem izgalmas másság. A közösen végezhető cselekvések azért értékelődnek fel, mert a társ játékában partner, "szakértő", a saját élménybázisával, készségeivel. A gyermekek játékát az együttműködés utáni vágy és a másik tevékenységének megismétlése, elismerése hajtja.

A személyesség megnyilvánulása a környezetben

A személyesség az óvodás gyermek mindennapi szükséglete, ezért a környezetnek is tükröznie érdemes, mert a pozitív énképet közvetíti, az egyéniséget erősíti, az otthonosság érzetét fenntartja, a társas érdeklődést felkelti. Mit tehetünk ennek érdekében?

A személyhez kötődő tárgyak természetes módon vannak jelen és nem csak külön engedély, kérés alapján. Ebben fontos szerepet játszanak a játékszerek mellett a gyermek számára jelentőséggel bíró tárgyak, eszközök, amely lehet például a kispárna, az alváshoz használt tárgy (tehát nem csak pihenő időben!), a szülőket szimbolizáló relikvia (fotó, gomb, csavarhúzó, sminktükör, használaton kívüli igazolvány stb.), a csoportban folyó tevékenység közben létrejött tárgy, amit megfelelően elhelyeznek egy erre kialakított helyen a környezetben.

A személyről szóló-üzenő információk szintén jó szolgálatot tesznek. Helyezzünk a játék környezetében a gyerekről az egyediségét megjelenítő információkat, akár fényképet róla, családjának tagjairól. A játéktevékenységének legjellemzőbb, legemlékezetesebb formáiról, eredményeiről.
Például a három éves kisgyerek a toronyépítésben képes tartósan elmélyülni, akkor készítsünk, vagy készítsen a torony valódi magasságára épülő rajzott, formát, amit helyezzünk el a környezetben jelezve, hogy ez kinek játékát örökíti meg. Fontos, hogy minden gyerekre a legsajátosabbat, a csak rá jellemzőt találjuk meg, s nehogy a versengést erősítsük az "azonos kategóriákban". Így kaphatnak helyet a családból(-ról) szóló hírek, információk, amelyek aztán a mások, és saját játékát termékenyíthetik meg, például ha a gyereknek kistestvére születik, s ezt, mint információt látható módon elhelyezzük a környezetben. Tehát keressük a gyermek személyességét megjelenítő információkat a játékában és azon kívül, mert a játékról szóló "kompetenciaértesítő" újabb játékot generáloz, ill. az egyéb információk róla és közvetlen életéből játékba való feldolgozást inspirálhat.
Megjegyezhetjük, hogy az óvodapedagógusnak ehhez a mindennapi, személyre szóló érdeklődést kell megvalósítani a gyermekcsoportban, s tudatosan gyűjteni és látható módon elhelyeznie a gyűjtött, kapott információkat a gyerekek vizuális mezőjében.

A játék környezetének minőségi szempontjai

  1. A játékot alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló tér kialakítása. Elegendő-e az adott játék számára, mennyire használható az a gyerekeknek. A terek elhatárolása is igénye a játéknak, ezért azok biztosításáról is gondoskodni szükséges. Ez megoldható a bútorok, polcok (ehhez előnyösek a mobilizálható berendezési tárgyak) ennek megfelelő elrendezéséről, vagy más kellékek segítségével. A lényeg, hogy a gyerekek számára világos területi határok legyenek a játszóterület biztonságának megteremtéséhez és a saját játékérzet kielégítéséhez. Ezzel szeretnénk azt is jelezni, hogy a manapság elterjedt állandó játszóhelyek biztosítása még lehet elegendő a gyermek a számára, mert a játékkezdés első törvénye: "hozz létre saját játszóhelyet". Ezt a belső késztetést a statikus térképzési gyakorlat akadályozhatja. Természetes ezek után, hogy a játékhoz használandó anyagok, eszközök a gyermekek számára kialakított térben könnyen el és hozzáférhetőek legyenek. A tér és az anyagok köre aszerint kell, hogy változzék, hogy milyen új érdeklődések és igények jelennek meg a gyermekek fejlődése során. A változtatások eldöntésébe a gyermekeket is be kell vonni.

  2. A megfelelő játékkörnyezet a gyermek gondolkodásának fejlődését is elősegíti, mert a gondosan összeválogatott (gyermekmegfigyelésekre alapozott), sokszínű eszköz és anyag felfedezésre, kipróbálásra csábítja őket, miközben önkéntelenül gyarapodnak elemi ismeretei, árnyaltabbá válnak problémamegoldó készségei, ami a fogalmi gondolkodás szenzo-motoros bázisát képezik majd.

  3. A környezet a gyermekek közötti társas interakciókat ösztönöz. Gondoljunk csak a fentebb említett személyesség elemekre, amelyek rendszeresen kommunikációs késztetéseket váltanak ki a gyermekből, vagy az új eszközök explorációja az előzetes tapasztalatok egyeztetésére, megbeszélésére késztetik a gyerekeket. A gyerek számára elhatárolt játszóterület pedig a játszók közötti szorosabb együttműködést eredményezi, hiszen a gyermek 5-6 főnél nagyobb létszámmal már nem képes a személyes konzultációra, az egyéni elképzelések megvitatására, egyezkedésre.

  4. A játék környezete a gyermekek közötti egyéni különbségeket tiszteletben tartja, úgy hogy a látható elemek közé beemeli, úgy hogy az egyéni játékszükségleteknek feltételeket biztosít, így ebből is fakadhat a játék forrása.

  5. A játék környezete integrálja a különböző ismereteket. Organikusan vannak jelen olyan dolgok, amelyek a játékba involválják a gyermekek és a felnőttek különböző tapasztalataikat. Olyan könyvek, amelyekből az aktuális érdeklődési témáról képeket nézhetnek, az óvodapedagógus olvashat, olyan anyagok, amelyből (re)konstruálhatóak az elképzelések, olyan eszközök, amelyek az integrálást erősítik a gyermekben (pl. térkép, ami egyszerre megtestesíti a térbeli dimenziókat síkban, ami a természeti jelenségeket hordozza, ami a természetjáráshoz, a mozgáshoz, az utazáshoz kötődhet és sorolhatnánk még).

  6. A játék környezete közvetíti a családi kultúrát. Ezért az óvodapedagógusnak felvállalt szerepe lehet az, hogy a gyermekek családjainak kulturális értékeit elhelyezi a játék környezetébe. Ezzel ösztönözve azok identitás meghatározó hatását, segíti elő a gyerekek között a másság elfogadását és megismerését, és biztosítja az ingergazdag motívumbázist a játékba történő átéléshez. Fontos, hogy olyan jegyek is megjelenhessenek, melyek az etnikai sajátosságok pozitív jellemzőit kiemelik, amelyek ma még inkább elválaszthatják egymástól a gyerekeket, mintsem vonzóvá tenné azt.

A játék környezetének problematikusságát jelző tünetek

  • ha a gyerekek a csoportszobában rohangálnak, arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermek(ek) nem találta(k)
    meg azt a feltételt, aminek segítségével a benne szunnyadó élettapasztalatot játékba adaptálhatja
  • ha sétálnak körbe, és csak nézik, hogy mit lehetne játszani
  • ha újra és újra ugyanazt a tevékenységet végzik
  • ha képtelenek tartósan ugyanazt játszani
  • ha a játékeszközöket mások bántalmazására használják
  • ha az anyagokat destruktív tevékenységre használják (pl. rombolásra)
  • ha kiabálnak a gyerekek
  • ha gyerekek nem képesek a terem rendjét visszaállítani
  • ha folyamatosan a felnőttől kérik az eszközöket, amire szükségük van

Az óvodapedagógusok együttműködésének néhány lehetősége a környezet kialakításában

  • Az óvodapedagógusok alkalmazzanak pontozási skálákat a csoportszobai játék tapasztalatainak értékeléséhez. Az egyes játszóhelyek kihasználtságáról, nemi sajátosságairól, eszköz dominanciáiról gyűjthetnek adatokat, majd ezeket hasonlítsák össze a két óvodapedagógus adatai alapján
  • Végezzenek megfigyeléseket a gyerekek azon viselkedéséről, amelyeket támogat, bátorít a környezet kialakítottsága, és fogalmazzák meg a változtatás lehetséges irányait az egyes gyermek szükségleteire építve19
  • Osszák meg tapasztalataikat más csoportok óvodapedagógusaival, ösztönözve ezzel a gyermekek játékát bátorító környezet kreatív kialakítása érdekében
  • Dolgozzanak ki tervet a változtatásra, melyben különböző lehetőségeket biztosítanak a gyermekek érdekeltségének erősítéséért és a szülők támogatásának fenntartásáért

Az óvodai játék környezetének jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni a NAEYS (az Egyesült Államok Óvodapedagógiai Társasága) által kiadott alapelvekkel, amelyek a játék útján való tanulásra hívják fel figyelmünket (Bredekamp, 1987).

Ezek közül kiemelve:

  • A játék érdekében a gyereknek biztosított anyagoknak konkréteknek, igaziaknak, és gyerek életéhez kapcsolódóknak kell lenniük
  • A pedagógus által létrehozott környezet módot ad a gyereknek, hogy aktív felfedezés útján tanuljon
  • A kisgyermek tanulása (8 éves korig) a saját maga által meghatározott játékon keresztül történő megismerés eredményeként, saját, közvetlen, aktív részvétele útján valósul meg

A játék környezetét tehát a gyermek szempontjainak megfeleltetve kell kialakítani és működtetni, amely a szemléletváltoztatás újabb területét jelöli az óvodai nevelés és a játékpedagógiai gyakorlat számára, ez alapvetően az óvodapedagógus tennivalóinak körét érinti. Ebben a pedagógus személyének közvetlen befolyásoló szerepe csökken és a játékkörnyezet ismertetett jegyei nagyobb teret kapnak.
"Ha valamire meg akarlak tanítani, azzal segítek a legjobban, ha olyan tapasztalatokkal veszlek körül, amelyekből fölépülhet alakuló tudásod vagy képességed. Ha eléggé jól teszem a dolgomat, az a benyomásod lesz, hogy azt egészet te magad csináltad. Annál kevésbé leszek én a középpontban, minél kevésbé akarok információkat adni és képességeket kifejleszteni, mit inkább katalizálni a benned zajló folyamatokat."20

 

Melléklet

A játékkörnyezet csoportszobai ellenőrzőlapja

   A tér elkülönülő játszó helyekre oszlik

   A teremben mindenhol találhatók olyan játékeszközök, melyek bátorítják a gyermekek valóságot feltáró megfigyeléseit, gondolkodási műveleteit

   Az egyes játszóhelyek jól elkülönülnek egymástól. Az elválasztás történhet polcokkal, tárolókkal, asztalokkal, galériával, paravánnal stb.

   Az állandó játszóhelyek sem rögzítettek a gyermekek számára

   A terem elrendezése olyan, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek könnyen és biztonságosan mozogjanak

   A terem elrendezése mind az egyéni, mind a kiscsoportos és nagyobb csoportos játékot lehetővé teszi

   A csendes és zajos részek elkülönülnek, hogy a gyerekek ne zavarják egymást (a zajszint hatással van a mozgásigényre, az izgalmi fokra, a kreativitásra)

   A teremben vannak kényelmes, puha bútorok, szőnyegek, párnák, takarók a pihenéshez elvonuláshoz

   A teremben vannak kemény felületek is, például linóleum, vagy padló a benti homokozáshoz

   A teremben találhatóak szerszámok és különböző anyagok, melyek könnyen elérhetőek és a játékszükségletnek megfelelően használhatók

   Az asztalok és székek a terem különböző pontjain vannak elhelyezve, a játszóhelyek igényéhez igazítva

   A gyerekek a többi helyiséget is használhatják játékra, melyek a teremmel közvetlen összeköttetésben vannak

   A teremben nincsenek helyet foglaló, a játék céljaira nem felhasználható berendezések

   A gyerekek játékai és azok produktumai az ő szemmagasságukban vannak elhelyezve

   A gyermekek személyes tárgyai jelen vannak a környezetben és a tárolásuk megoldott

   A gyermek játékkompetenciájáról látható üzenetek vannak elhelyezve a teremben

   Minden gyereknek van a játékáról(ból) "kiállított" minta

   A játékot befolyásoló szabályok jelzései megtalálhatóak a környezetben

   Találhatóak a gyermekek által készített játékeszközök a környezetben

   Használati tárgyak és szerszámok találhatóak és azok rendelkezésükre állnak a környezetben

   A különböző anyagokkal való ismerkedés naponta biztosított

   A gyermekek konkrét játékához kötődő információk az egyes játszóhelyeken vannak elhelyezve

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.