29
nov
Ijjas Tamás

Beszámoló a XVII. Országos Neveléstudományi Konferenciáról

2017. november 9-11. között került megrendezésre a XVII. Országos Neveléstudományi Konferencia a Nyíregyházi Egyetemen. Idén a konferencia szervezői központi témaként a „Pedagógusképzés és az inklúzió” problémakörét választották, de természetesen számos más, az oktatás világához kapcsolódó téma is helyet kapott a konferencia előadásaiban. 

Az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai idén is szép számmal képviseltették magukat az eseményen, részben tematikus előadások, részben önálló szimpóziumok keretében mutatták be legújabb kutatási eredményeiket. Elsőként három olyan szimpóziumról számolunk be részletesebben, amelyek a Tudásmenedzsment Igazgatóság Elemzési és Értékelési Központjának munkatársai szervezésében zajlottak, s az előadók többsége is az EKE OFI kutatói közül került ki. A szimpóziumok mindegyike egy-egy nagyobb, régebben vagy a közelmúltban elkezdett, de jelenleg is folyó kutatás eredményei köré szerveződött. 

Kutató közösségünk hosszú évek óta kitüntetett figyelemmel kíséri a pedagógusképzés átalakulását, kutatásokat és elemzéseket végez a pedagóguspályát választó fiatalok pályaválasztási motivációival kapcsolatban. A „Tanárképzés átalakulóban: pályaválasztási motiváció, rekrutáció, tanárképző központok” szimpózium a tanárképzésre való jelentkezés idősoros folyamatainak, a tanárképzésbe belépő hallgatók pályamotivációinak, valamint a tanárképző központok munkájának közelebbi megismerésére irányuló, még nem lezárt kutatás eddigi eredményeit tárta a nyilvánosság elé. 

Az első előadás keretében Stéger Csilla a pedagógusképzést, pedagógushivatást érintő jogszabályi változásokat elemezte, kiemelten fókuszálva a jogalkotói szándékra, összevetve a hazai és a nemzetközi tanárképzési trendeket. Előadásában a szabályozási környezet olyan további elemeit is azonosította, melyek jövőbeli változása, finomodása, a hazai és nemzetközi trendek tükrében valószínűsíthető. A következő két előadás a felsőoktatási intézményekben felállított tanárképző központok működésével foglalkozott. Derényi András és Pálvölgyi Krisztián a tanárképző központok egyetemen belüli szervezeti-intézményi beágyazottságát elemezte, Györgyi Zoltán és Imre Anna előadása pedig a tanárképző központoknak a szakmódszertani feladatokat is ellátó szervezeti egységekkel és személyekkel való kapcsolatát mutatta be részletesebben. A következő két előadás a tanárképzésre való rekrutációval kapcsolatos kvantitatív illetve kvalitatív módszerű kutatások eredményeit tárta a nyilvánosság elé. Sági Matild és Szemerszki Marianna az Oktatási Hivatal felsőoktatási felvételi adatbázisának célra orientált idősoros elemzésével nyújtott mélyebb betekintést a pedagógus-, illetve a tanárszakos jelentkezések trendjeire, és kauzális összefüggéseire; Jankó Krisztina és Sági Matild pedig a hallgatók körében végzett interjúk alapján elemezte a tanár szakos képzés választásának oktatásirányítás által is befolyásolható motiváló tényezőit.

A „Nyelvtanulás, nyelvoktatás és idegen nyelvi eredményesség” szimpózium öt előadása változatos fókuszokkal járta körül a témát. A rendelkezésre álló országos adatbázisokra alapozott elemzések segítségével bepillantást kaphattunk az idegennyelv-oktatás főbb hazai tendenciáiba és eredményeibe, amelyeket árnyaltabbá tettek a kisebb intézményi körben lefolytatott adatfelvétel, továbbá egy kvalitatív kutatás eredménye is. 

Szemerszki Marianna előadása a 2015-ben elsőként bevezetett idegen nyelvi mérés adataira épült, s az eredmények bemutatása mellett kitért a tanulók nyelvi mérési eredményeit befolyásoló háttértényezőkre, továbbá az intézményi sajátosságokra is. Jankó Krisztina, Nikitscher Péter és Sági Matild „Nyelvoktatás az általános iskolákban” című előadásukban egy kvalitatív vizsgálat eredményeit mutatták be. A kutatási eredmények szerint a pedagógusok a nyelvoktatás elsődleges céljának a kommunikáció-képes idegen nyelvtudás biztosítását tekintik, amit változatos – a helyi sajátosságoktól sem független – eszközökkel próbálnak elérni. A pedagógusok által használt módszertani repertoárt alapvetően befolyásolja a diákok szociális háttere és tanulási motivációja, az otthoni szülői támogatás mértéke. Az eredményes módszerek a tanulói motivációra, iskolán kívüli tanulási hajlandóságra pozitív hatással lehetnek, így például az idegennyelv-tanulás iránti motivációt nagyban erősítheti az idegennyelv-tudás gyakorlati életben való használhatósága. Imre Anna és Híves Tamás előadásukban az idegennyelv-oktatás hosszú távú, markáns átstrukturálódást mutató trendjeinek bemutatásán túl arra keresték a választ, hogyan képeződik le az idegen nyelvtanulás szerkezeti átstrukturálódása az oktatási rendszer eltérő térségekben működő intézményeinek kínálatában, s ezáltal milyen esélykülönbségeket eredményeznek a jól hasznosítható idegen nyelvtanuláshoz való hozzáférés szempontjából különböző hátterű iskolák tanulói számára. Híves Tamás és Szemerszki Marianna előadása a 2015-ben érettségizettek idegen nyelvi érettségi vizsgaszámának, vizsgatípusának és vizsgaeredményeinek területi és képzéstípusok szerinti eltéréseivel foglalkozott, külön kitérve az angol és a német nyelv sajátosságaira, továbbá a közép- és az emelt szintű vizsgák eltéréseire. Ehhez a témához kapcsolódott a szimpóziumban utolsóként elhangzó előadás is Sebestyén Krisztinától (Nyíregyházi Egyetem) és Hegedűs Rolandtól (Debreceni Egyetem), amelyik a kompetenciamérési eredmények és az idegen nyelvi érettségi eredmények összefüggéseit mutatta be, elsősorban területi aspektusból.

„A bántalmazás kezelése import módszerrel” szimpózium az iskolai bántalmazás megelőzését és kezelését célzó finn KiVa program hazai kipróbálását követő kutatás első eredményeit helyezte középpontba. A kutatás immár második éve folyik Györgyi Zoltán, Imre Anna, Imre Nóra, Jankó Krisztina, Kállai Gabriella, Nikitscher Péter, Sági Matild, Széll Krisztián, Szemerszki Marianna és Török Balázs közreműködésével.  

A bevezető előadást Török Balázs tartotta „Az iskolai bántalmazás kezelésének támogatása – az Egyesült Államok ’StopBullying.gov’ szolgáltatórendszere” címmel. Előadásában tágabb összefüggésbe helyezte a bántalmazás kérdéskörét, rámutatva arra, hogy ennek definiálása a társadalom strukturációs folyamatának része, s mint ilyen függ az adott társadalom pillanatnyi helyzetétől, folyamataitól. 

Az ezt követő előadások a KiVa program három hazai iskolában megvalósuló tapasztalatait összegezték. Györgyi Zoltán egy budapesti, jelentős részben értelmiségi és vállalkozói szülői környezetben működő iskolában folytatott vizsgálat alapján rámutatott arra, hogy a program során mért pozitív hatás egy része minden bizonnyal a KiVa program nélkül is bekövetkezett volna, mert mind a szülők, mind a pedagógusok érzékenyek az ezzel kapcsolatos problémákra, s utóbbiak sokat tettek már korábban is ezek csökkentése érdekében. Ugyanakkor a program pótlólagos eszközt jelentett számukra mind a bántalmazás értelmezésében, mind annak kezelésében, s másodlagos hatások is kimutathatók, mint például a passzív tanulók erőteljesebb bevonása a közösségbe.

Imre Nóra egy dunántúli kistelepülés egyházi iskolájának tapasztalatait mutatta be. A programhoz kapcsolódó felmérés eredményei hasonlóan kismértékű pozitív elmozdulást jelentettek már az első évben is, mint az előző iskolában. Ehhez hozzájárult a program problémaérzékenyítő szerepe, ami mind a tanárok, mind a szülők körében megfigyelhető. Mindez visszahatott az iskola mindennapi életére: az iskolai légkör érezhetően kedvezőbb lett. A másodlagos hatások közül kiemelhető, hogy a tanárok a program révén árnyaltabb képet tudnak alkotni tanulóikról, illetve hogy a szülőkkel való kapcsolattartás egy új tartalmi elemmel bővült. 

Kállai Gabriella és munkatársai egy budapesti bentlakásos iskolában követték a KiVa program megvalósulását. Ebben az iskolában a bántalmazás egészen más dimenzióban érhető tetten, mint a másik két iskolában, a bántalmazás itt sok esetben a túlélés eszköze. Az iskola is nehezebben tud hatni a tanulókra, mert a tanulók jellemzően csak 2-3 évet járnak ebbe az iskolába: addig, amíg a gyermekvédelmi hatóságok valamilyen okból kiemelik őket a családjukból, vagy ameddig a családok meg nem oldják a bentlakást igénylő egyéni problémáikat. A felmérés adatai a bántalmazás nagysága és a tanulók iskolai közérzete tekintetében jelentős – a másik két iskolánál lényegesen jelentősebb – javulást jeleznek. Ezt egyelőre még a kutatók sem tudják értelmezni egyértelműen, mert a tanárok visszajelzései ezt nem igazolják vissza. Sokan közülük kételkednek magában a programban is, aminek a várakozások szerint vissza kellene hatni a program eredményességére is. Az előadást követő vita alapján feltételezhető, hogy a látványos eredmények egyelőre inkább csak a verbalitás szintjén vannak jelen. 

A szimpózium előadásai után a téma iránt élénk érdeklődést mutató hallgatóság elsősorban a program univerzális jellegére, valamint az eredmények hiteles mérhetőségére vonatkozó hozzászólásokat fogalmazott meg. 

Az előzőekben bemutatott szimpóziumokon túl az EKE OFI munkatársai számos más előadást is tartottak, részben más szimpóziumok meghívásában, részben tematikus szekciók keretében, továbbá opponensként vagy hallgatóságként részt vettek egyes szekciók munkájában. A teljesség igénye nélkül ezek közül szemezgetünk a továbbiakban.  

Az „Esély az esélytelenségben - reziliencia az oktatásban”  címmel szervezett szimpózium a hátrányok ellenére sikeres tanulói pályafutás, eredményes iskola, térség és változások hátterében meghúzódó tényezők feltáráshoz igyekezett hozzájárulni. A szimpózium előadásai a kérdést több vonatkozásban, több – területi, intézményi, egyéni - szinten és több – elemzői, fejlesztői - oldalról járták körül, együttesen sokoldalú képet vázolva fel. 

Hegedűs Roland  Országos kompetenciamérési eredményekre építő előadása a hátrányos és nem hátrányos helyzetű tanulók teljesítményét területi aspektusból vizsgálta, kimutatva az elvárt értékektől való pozitív és negatív eltérés területi mintázatait. Széll Krisztián előadásában az iskolákra vonatkoztatva értelmezte a reziliencia fogalmát, a reziliens és veszélyeztetett iskolák szervezeti oldalú összehasonlítására vállalkozott az Országos kompetenciamérés adataira építve. Híves-Varga Aranka két évtizedes tapasztalatokat átfogó longitudinális kutatás tapasztalatait mutatta be érzékletes, több személyes részletet felmutató előadásában, amelyben egy hátrányos helyzetű csoport tagjainak formálódó sorsát kísérték figyelemmel kontrollcsoportot is bevonva az elemzésbe. A szimpózium záró előadásában Ádám Anetta egy kutató közösség hátrányos helyzetű iskolák fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatait és az eredményesség javítás megközelítési törekvéseit mutatta be, intézménytípusok elkülönítése segítségével. 

A „Pedagógiai kultúraváltás kérdései, különös tekintettel a pedagógusok nézeteire, attitűdjére és az azokkal szorosan összefüggő szervezetfejlesztésre” című szimpózium célja, az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a kérdésre, hogy egy tantestület, miközben pedagógiai kultúraváltáson megy keresztül, milyen sikerekkel és nehézségekkel találja szembe magát. 

Pálfi Dorina a tanulói eredményességet jelentős mértékben befolyásoló osztálytermi státuszrangsor kérdésével foglalkozott, a státuszrangsorhoz kapcsolódó pedagógusi nézetekkel összefüggésben KIP tréningen részt vevő pedagógusok és kontrollcsoport bevonásával. A kérdőíves kutatás tapasztalatai meggyőzően mutatták be a pedagógusok tanulói státusszal és státuszkezeléssel kapcsolatos nézeteinek hatását a tanulói eredményekre. Gulyás Klára előadásában egy olyan kutatást mutatott be, amelyben a roma diákok nevelésével kapcsolatos pedagógusi nézetek alakulását vizsgálta egy vidéki nagyváros két középiskolájának pedagógusainak bevonásával. K. Nagy Emese előadása arra a kérdésre keresett választ, hogy a Komplex Instrukciós Programot átvevő iskolák, miközben pedagógiai kultúra és attitűdváltozáson mennek keresztül, milyen sikerekkel és nehézségekkel találják szembe magukat. A programot sikerrel átvevő iskolák közelebbi vizsgálata segítségével az előadó bemutatta a sikerességet befolyásoló legfontosabb tényezőket, hangsúlyozva a folyamatos és magas szintű szakmai pedagógusi együttműködést és az intézményi támogatás szerepét. A szimpózium záró előadásában Baráth Tibor a pedagógiai kultúraváltás kérdésével a tanulószervezeti működéssel összefüggésben foglalkozott, bemutatva egy uniós támogatással megvalósult, 80 intézményt átfogó kutatás tapasztalatait és a kutatás alapján kidolgozott tanulószervezeti modellt, kiemelve a modell pedagógiai kultúraváltást befolyásoló elemeit. 

Jankó Krisztina az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Nevelésszociológiai Albizottság könyvbemutatóján Bacskai Katinka a „Felekezeti oktatás új negyedszázada. Tanulmányok Pusztai Gabriella tiszteletére” című kötetét mutatta be. Az előadó méltatta Pusztai Gabriella szakmai munkásságát, valamint röviden beszélt a kötetben megjelent tanulmányokról, melyek az egyházi oktatási rendszerről, az iskolaválasztás motivációiról, a szektor eredményességéről, az egyházi iskolákban tanító pedagógusokról, illetve a vallási szocializációról szóltak.
 
 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.