11
nov
Bozsik Viola

CIDREE konferencia Budapesten

Kedves látogató! Ön egy olyan tartalmat olvas, amelynek információi a megjelenés idején pontosak voltak, de mára már elavultak lehetnek!

2015. nov. 5-én az OFI szervezésében Budapesten rendezték meg a CIDREE (Európai Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetek Hálózata) éves konferenciáját. Ennek során bemutatták az OFI által szerkesztett évkönyvet az anyanyelvi műveltség, szövegértés fejlesztéséről.

A résztvevőket Dr. Kaposi József, az OFI főigazgatója és Alan Armstrong, a CIDREE elnöke köszöntötte. Kaposi József kiemelte, hogy idén ez már a harmadik fontos nemzetközi oktatásügyi konferencia Budapesten: tavasszal az OFI volt a házigazdája az ELINET (Anyanyelvi Műveltség Fejlesztésének Európai Hálózata) konferenciájának. A szeptemberben megrendezett ECER konferencián is jelen volt az Intézet, többek között a tavalyi CIDREE évkönyvbe írt magyar tanulmány (Sinka Edit – Kaposi József – Varga Attila: A tanterv implementációjának változatos eszközei Magyarországon) bemutatásával.

A plenáris előadások első előadójaként Dr. Christine Garbe, az ELINET szakmai koordinátora szólalt fel. A csaknem két éve zajló ELINET projekt célja a nem megfelelő szinten írni-olvasni tudó európaiak számának csökkentése. Ennek érdekében többek között igyekeznek felhívni a figyelmet a problémára, befolyásolni az anyanyelvi műveltséggel kapcsolatos döntéshozatalt, jó gyakorlatokat gyűjtenek, keretrendszert fejlesztettek a jó gyakorlatok azonosítására, elkészítettek 30 országjelentést és egy szószedetet az anyanyelvi műveltséghez kapcsolódó fogalmak magyarázatáról. Az ELINET 28 országból 78 partnerszervezetet foglal magába, köztük az OFI-t és a Kecskeméti Főiskolát.

Dr. Aczél Petra, a BCE Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója az újmédiával, az oktatás digitalizációjával és a Z generációval kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről számolt be. Az új technológia feledékennyé tesz bennünket, megtanultuk, hogyan találjunk meg gyorsan információkat, de egyre kevésbé tudjuk megjegyezni ezeket. 82%-kal több információ zúdul ránk a szükségesnél, hatalmas verseny folyik a figyelmünkért. Aczél Petra kiért arra is, korunk legnépszerűbb digitális eszköze az okostelefon lett, mely inkább az egyénre, semmint közösségekre van szabva, s a túlzott személyre szabottság veszélyekkel is járhat. A Z-generáció nem kevesebbet, csupán máshogyan ír és olvas a korábbi generációknál: a felfedezés öröme motiválja őket, írásuk többnyire az önkifejezés eszköze. Egy, a Corvinuson folytatott kutatás szerint az elsőéves egyetemisták tudományos cikkeket nem szívesen olvasnak, inkább a szakértői blogokat kedvelik, mint a nem kanonizált, vitatható tudás letéteményeseit.

Dr. Halász Gábor, az OFI tudományos tanácsadója és az ELTE-PPK Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központjának vezetője, a magyar köznevelés aktuális ügyeiről tartott előadást. Elmondta, hogy a nagyszabású oktatási irányú fejlesztési programok a 2004-es EU-csatlakozással indultak, EU-s forrásokból. Ezek fő fókuszában a társadalmi integráció, a tanterv- és tankönyvfejlesztés, a tanárok szakmai fejlődésének támogatása, pedagógiai szolgáltató rendszerek kiépítése állt. 2010-től kezdődően jelentős oktatási változásoknak lehetünk tanúi. Ezek közül a legfontosabbak: a tankötelezettség korhatárának csökkentése 16 éves korra, az oktatási rendszer Európában szinte egyedülálló centralizációja, szigorúbb tantervi szabályozás, a tankönyvpiac államosítása, a szakképzés felügyeletének átcsoportosítása az oktatási tárcától a szakminisztériumokhoz, a pedagógus-életpályamodell és a tanfelügyelet bevezetése. Halász Gábor az oktatásügy előtt álló kihívásként, egyszersmind lehetőségként beszélt a központosított rendszer működtetéséről, a hátrányos helyzetű tanulók integrációjáról és a korai iskolaelhagyás visszaszorításáról, a pedagógusok státuszának javításáról és az iskolahálózatok rendszerének racionalizálásáról.

A plenáris előadásokat követően Kákonyi Lucia, a magyar CIDREE koordinátor iránymutatásával a konferencia résztvevői forgószínpad-szerűen hat kerekasztal-beszélgetésbe kapcsolódhattak be: 1. műveltség és művészetek, 2. matematikai műveltség (Wintsche Gergely és Kojanitz László vezetésével), 3. természettudományos műveltség (Réti Mónika vezetésével), 4. anyanyelvi műveltség, 5. műfajok a tankönyvekben, 6. az anyanyelvi műveltség mérése. Majd Alan Armstrong bemutatta az évkönyvet, melynek témája az anyanyelvi műveltség fejlesztése, az erre irányuló projektek és tantervi reformok, a mérés-értékelés módszerei voltak. A magyar szerzők – Varga Katalin, Kojanitz László, Dobszay Ambrus és Wintsche Gergely – cikkükben bemutatták az újgenerációs tankönyvek fejlesztésének folyamatát, és azt vizsgálták, hogyan fejleszti négy választott OFI-s tankönyv (Matematika 9. Irodalom tankönyv 6., Fizika 7., Történelem 9.) az anyanyelvi és információs műveltséget, valamint a XXI. századi készségeket.

Bozsik Viola, a kötet szerkesztője a cikkek közös elemeként emelte ki:

  • azt az alapvetést, hogy a szövegértés, anyanyelvi műveltség fejlesztése a tanárok közös felelőssége (minden tantárgy kereteiben, középiskolában is)
  • a tanuló aktív szerepvállalását a tanulási folyamatban,
  • a közös fejlesztést és a rugalmas újratervezést (akár a tanítási óráról, akár egy továbbképzésről, akár egy tankönyvről van szó),
  • a tudatos figyelmet az iskolai nyelvhasználatra (mely eltér a tanuló által használt regisztertől),
  • az önreflexiót mind a tanárok, mind a diákok részéről,
  • s a világ komplexitásának tükröződéseként az iskolában megjelenő több, tantárgyak közti kapcsolatot erősítő elemet (pl. projekthetek, jelenségek vizsgálata), az anyanyelvi műveltség fogalmának tág értelmezését (melybe a digitális készségek, a vitakultúra, az együttműködés, a kreatív és kritikus gondolkozás is beletartoznak).

Délután négy szekcióban folytatódott a munka, 1. az anyanyelvi műveltség elméleti hátteréről, 2. az európai együttműködések stratégiáiról, 3. a tantervi célok összehangolásának programjáról és 4. a gyakorlatról, melyben előnyök kovácsolhatók a hátrányokból.

A délelőtti és délutáni műhelymunka során tárgyalt problémákra, felmerülő kérdésekre a nap végén szakértői csoport (Alan Armstrong, Christine Garbe, Halász Gábor, Aczél Petra) igyekeztek választ adni. Alan Armstrong azt hangsúlyozta, a szakpolitikai döntések nyomán még sosem változott meg az osztálytermi gyakorlat, ez mindig a tanárokon múlik. Aczél Petra hozzátette, ahhoz, hogy a pedagógusok elfogadják, hogy a szövegértés, anyanyelvi műveltség fejlesztése nemcsak a magyartanárok feladata, hanem mindannyiuk felelőssége, először is az őket érő rengeteg stresszhatást kellene mérsékelni, másrészt hangsúlyozni kellene, hogy az osztályteremben szabad kudarcot vallani, tévedni, „sikertelennek” lenni is, ez ugyanis a próbálkozások, újítások elkerülhetetlen velejárója. Christine Garbe kitért arra, a tanárok nem szuperhősök, és nem is kell annak lenniük: fontos, hogy úgy tekintsenek magukra, mint egy közösség, testület tagjára, s tisztában legyenek azzal, sokszor lehet szükségük más szakmák képviselőinek (pszichológus, szociális munkás, művelődésszervező) segítségére. Halász Gábor arról beszélt, milyen fontos szerepük van az intézményvezetőknek mind a közös felelősségvállalás elfogadtatásában, mind a kudarcok utáni közös útkeresés, támogatás biztosításában.

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.