21
nov
Hegedűs Mihály

„Ehhez képest régen a szerzők magányos farkasok voltak.”

Ember a tankönyv mögött interjúsorozatunkban Pálinkás Mihállyal az EKE OFI Újgenerációs történelemkönyveinek szerkesztőjével beszélgettünk szerkesztői munkáról, tankönyvekről, haikuírásról.

Mióta vagy jelen a tankönyviparban?

1995 óta, akkor jelentkeztem ugyanis a Nemzeti Tankönyvkiadóba, de a könyvkiadásban már jóval régebben, 1986 óta dolgozom mint szerkesztő.

Mesélsz erről az időszakról egy kicsit?

Hat évig voltam a Panoráma Könyvkiadónál. Útikönyveket szerkesztettem, ami teljesen más műfaj mint a tankönyv. Nagyon pontosan végig kell követni az útvonalat, amit a szerző leír, sok térképpel kell dolgozni, illetve történelmi, kultúrtörténeti tényeket kell ellenőrizni. Utána két évig voltam az IKVA magánkiadónál, ami a rendszerváltozáskor a Nemzeti Tankönyvkiadóval szembeni megingott bizalmat kihasználva nyert teret a tankönyvpiacon. Ez nem volt egyedi eset abban az időben, több mint 10 olyan magánkiadó volt a piacon, amik történelemtankönyvet adtak ki – az én munkám a szerzőkkel és a terjesztőkkel való kapcsolattartás és a könyvek szerkesztése volt az IKVA-nál.

Jól tudom, hogy ezt megelőzően tanítottál?

Igen, történelem–földrajz szakos tanárként végeztem Debrecenben. Akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetemnek hívták, ma már Debreceni Egyetem. A diploma megszerzése után a Petőfi Sándor Gimnáziumban tanítottam az első kerületben. Tulajdonképpen a diákokkal és a tanár kollégákkal is nagyon jó kapcsolatban voltam, de mindig is éreztem, hogy a szerkesztői munka jobban illik hozzám.

Mi az, amit igazán szeretsz a szerkesztői munkában? 

Azt, hogy az én kezemben válik véglegessé a könyv. A szerző elkészíti a szöveget, a lektorok hozzáadják a véleményüket, de végül is a könyv az én kezemben alakul ki. (Persze ez team-munka, ahol nagy szerepe van a műszaki szerkesztőnek és a grafikai szerkesztőnek is.) Nagyon szeretem azt, hogy szerkesztés közben rengeteg ismerethez juthat az ember.

Állandóan ellenőrizni kell, a szerkesztésnél nincs olyan, hogy valamire én fejből emlékszem és kijavítom. Ha a kéziratban, vagy a könyvben hibás dolgot találok, akkor annak több forrásból utána kell nézni. Nyilván, ha például a mohácsi csata dátumát elírják, annak nem néz utána az ember, de általában nem ilyen javítandók vannak, hanem sokkal bonyolultabb dolgok. Nem beszélve arról, hogy a történelmet nagyon különböző nézőpontokból lehet megítélni. Érdekes ezeknek utánajárni, kézikönyvekben keresgélni, kutatni, újabban most már az interneten is.

Mondhatjuk, hogy ez hasonlóan kreatív munka, mint például a versírás?

Igen, mindenképpen alkotómunkának mondanám.

Azért hoztam fel ezt példának, mert tudom, hogy megjelent egy haikukat tartalmazó versesköteted.

Igen, valóban jelent meg haikukötetem, sőt, időnként megjelentek más verseim is antológiákban, például a Szárnypróbálgatók címűben. Novellám és versem is jelent meg a Magyar Naplóban, és korábban az Élet és Irodalomban is publikáltam.

Miért éppen a haiku az a versforma, aminek egy kötetet szenteltél?

Ezeket a verseimet tartottam teljesnek, olyannak, ami már kötetbe foglalható. Vannak egyéb verseim is. Lehet, hogy egyszer azok is kötetben találják magukat.

Honnan jön az ihlet, amikor verset írsz? Mi inspirál? Lehet ezt a folyamatot azonosítani?

Ezt nehéz megmondani. Mikor mi. Lehet az egy napi hír. Vagy lát az ember valamit, ahogy sétál az utcán. Nem vagyok sportoló, de rendszeresen sétálok a környéken, ahol lakom, közben nézelődök, gondolkodok és eszembe jutnak bizonyos témák.

A tankönyvszerkesztési munkában is kamatoztatod a versírásban szerzett gyakorlatod? 

Konkrét összefüggés talán nincsen a két tevékenység között, de az  biztos, hogy a stiláris javításoknál előny, ha az ember sokat foglalkozik irodalmi szövegekkel.

Térjünk rá a tankönyvekre. Ha egy dolgot emelhetnél ki, akkor mit mondanál, mi az Újgenerációs tankönyvek legnagyobb újítása?

A legnagyobb újítás az a mód, ahogy ezek a tankönyvek készültek. Magyarországon még soha nem készült ennyire kollektíven tankönyv. Már a szerzők is többen vannak, komoly csapatmunka eredménye minden tankönyv. Utána pedig 20-25 kipróbáló tanár egy év alatt végig tanítja a tankönyveket, akik tapasztalataikról részletes munkanaplót vezetnek. A könyveket több lektor is megnézi és hasznosak a Nemzeti Tankönyvtanács javaslatai is. Sokkal több szűrőn átesnek ezek a tankönyvek, mint a korábbiak. Ehhez képest régen a szerzők magányos farkasok voltak. 

Módszertani kultúrájában pedig jobban bevonja a tankönyv a tanulókat a tanagyag feldolgozásába. Jól átgondolt, de a korábbi tankönyvekhez képest kisebb ismeretbázison törekednek a történelem megértéséhez szükséges képességek fejlesztésére. Egyértelműen kooperatív használatra fejlesztett tankönyvekről van szó.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy az általad fejlesztett tankönyvekkel kapcsolatban?

Az Újgenerációs tankönyvek kapcsán, a hatodikos könyv átdolgozott változatáról olvastam a tanári elégedettségi vizsgálatot. Ebben leírják azt, hogy az előzményhez képest mennyivel tartják jobbnak az átdolgozott tankönyvet. Egészen nagy volt a különbség. Sokkal jobbnak tartották az átdolgozott könyvet, mint az elődjét. Ez persze nem csak az én érdemem.

Korábban nagyon büszke voltam arra, hogy még a Nemzeti Tankönyvkiadós időkben szilárdan uraltuk a történelemtankönyvek tekintetében a piacot. Rengeteg konkurensünk volt, és mindig magasan piacvezetők voltunk. Több könyv ma is fut ezekből a tankönyvekből.

És ha elvonatkoztatunk a tankönyvektől?

A tankönyveken kívül is sok érdekes könyvet szerkesztettem. Például büszke vagyok a Magyar Utazók Lexikonára, amely a közelmúlt egyik leghíresebb utazójának, Balázs Dénesnek a nevéhez köthető. Az is egy szerzői csoport munkája volt, és valamikor a 90-es évek elején jelent meg. Említhetném az NTK-s történelmi témájú plakátjainkat is.

Mi a legnagyobb kihívás a munkád során?

A legnagyobb kihívás jelenleg a határidő (nevet). Az ember szeretné alaposan elvégezni a feladatát, de a határidőket is tartani kell, és emiatt nagy a nyomás rajtunk, mert az elmélyült munkához idő kell. Másrészt a történelemtankönyvek sajnos eléggé politika-érzékennyé váltak. Minden mondatot, minden képet alaposan meg kell rágni és mérlegelni. Talán jelenleg ez az egyik legnagyobb kihívás.

(A képeket Kaliczka Gabriella készítette.)

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.