16
ápr
Hegedűs Mihály

„A holokauszt oktatása meghatározza a társadalom történelemszemléletét”

Kedves látogató! Ön egy olyan tartalmat olvas, amelynek információi a megjelenés idején pontosak voltak, de mára már elavultak lehetnek!

2016. április 14-én a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum dísztermében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Tanulni a múltból – A holokauszt téma oktatása címmel szervezett konferenciát.

Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) oktatási államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ugyan 70 év telt el a holokauszt óta, de a szembenézés sok területen még mindig várat magára. Fontos célként emelte ki, hogy a pedagógusok a diákokkal megértessék a rasszizmus következményeit, de nem csak a tananyag tartalma a fontos, hanem azok a pedagógiai módszerek is, amelyekkel átadják az üzenetet a diákoknak. Előre vetítette, hogy ez csak a köznevelés megújításával érhető el maradéktalanul és ebben hangsúlyos szerepe van a pedagógusképzés megújításának. Végül Palkovics László figyelmeztetett, hogy a holokauszt oktatása meghatározza a társadalom történelemszemléletét.

Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója bevezető előadásában racionálisan felfoghatatlannak nevezte a soá-t, a holokausztot a mindenkori legszörnyűbb cselekedetnek titulálta. Az emberi élet szentségét, mint kultúrákon átívelő erkölcsi normát hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy csaknem minden tízedik a 6 millió áldozatból honfitársunk, magyar ember volt: az áldozatok emlékének ápolása többek között ezért is kötelességünk. Felelősségünk van a jövő generáció felé, mert fontos, hogy minden korosztály rendelkezzen olyan erkölcsi tartással, morális felelősségtudattal, amely kizárja a Holokauszt megismétlődését. A főigazgató II. János Pál pápa szavaival zárta beszédét: „A soá egy olyan mély seb, ami még mindig vérzik.”

Szőnyi Andrea, a Zachor alapítvány munkatársa „A holokauszt téma oktatása” című kutatás felépítését, megvalósulását, kérdésfelvetéseit és a gyűjtőmunka eredményeit ismertetette. Kovács András, a Közép-európai Egyetem professzora, aki részt vett a kutatásban, arra hívta fel a figyelmet, hogy a holokauszt egy olyan történelmi esemény volt, amelynek speciális jelentése van a mai korban és így az oktatásban is. Kovács András felidézte azt a közgondolkodást, mely szerint az 1968-as német ifjúsági mozgalmak teremtették meg a múlttal való szembenézés alapjait Németországban. Rámutatott, hogy ez a gondolkozás már korábban is megkezdődött, többek között a jóvátételi törvényre, a diplomáciai kapcsolatokra és a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök kapcsán folytatott perekre tekintettel. A viszonyteremtő német állami gesztus ezzel ellentétben sokkal később következett, amikor nem csak megszületett a gondolat, de a Német állam ki is mondta: „Németország nem elvesztette a háborút, hanem felszabadult.” A professzor kitért egy fontos, jövőbeli oktatási célokat meghatározó kutatási eredményre is, mely szerint a történelmi tudás szintje nem áll közvetlen kapcsolatban az előítéletesség mértékével és az „emlékezet munkájával”.

Kovács Mónika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatója előadásában rámutatott, hogy a tanárok továbbképzésének nemzetközi standardjai csak az elmúlt évtizedben kristályosodtak ki. A holokauszt oktatás magába kell, hogy foglalja a holokauszt társadalmáról való oktatást és azokat a szociálpszichológiai folyamatokat is, amelyek mentén létre jöhetett a népirtás. Különböző országok holokauszt oktatás gyakorlatain keresztül mutatta be a kutató, hogy mi kerül fókuszba, mi kap nagyobb hangsúlyt az egyes nemzetek oktatási gyakorlata során. Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány képviseletében szintén a holokauszt oktatás háttértanulmányairól beszélt. Beszámolt a holokauszt téma oktatásával kapcsolatos hazai képzések és továbbképzések vizsgálatáról és felvázolta ennek hátterét, megvalósulását és jövőképét. Olyan képzési program kialakításának fontosságát emelte ki, amely a diákokkal meg tudja értetni a rasszizmus és az antiszemitizmus következményeit, valamint támogatja a demokráciára nevelést.

Forrás-Biró Aletta, a Zachor Alapítvány és az ELTE PPK munkatársa a „Holokauszt emléknap az iskolában a kutatási eredmények tükrében” címmel tartott előadást. A háttértanulmányok elkészítésével hatalmas adathalmaz jött létre, melyet sokféleképpen lehet osztályozni. A kutató rámutatott, hogy a Holokauszt emléknap egy olyan pontja ennek a nagy adathalmaznak, amely alkalmas arra, hogy ezen keresztül bemutassuk a hazai holokauszt oktatás helyzetét. Bemutatta, hogy az egyes iskolákban milyen mértékben vonják be a diákokat a Holokauszt emléknap szervezésébe, mennyire változatos programokkal valósítják meg az eseményt. Végső következtetésként azt vonta le a kutató, hogy jelenleg az egyes pedagógusok lelkesedésén és kreativitásán múlik a legtöbb.

Jó gyakorlatok

„A holokauszt téma oktatása” című kutatás során a Zachor Alapítvány kutatói az általános hazai és nemzetközi helyzet mellett az iskolai oktatásban jelenlévő jó gyakorlatok felkutatására is vállalkoztak. Ezekből a jó gyakorlatokból a konferencián négy került bemutatásra Gonda Zita (ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium), Molnár József (Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum), dr. Mezei Mónika és Mészáros Mónika (Berzsenyi Dániel Gimnázium) előadásában.

A bemutatott jó gyakorlatok közös vonása, hogy a hagyományos iskolai megemlékezés, emlékműsor helyett a tanulói tevékenységre építenek, ebből kifolyólag a témaválasztás és a feldolgozás módja a tanulók életkorának és képességeinek megfelelőképpen alakítható.

További hasonlóság, hogy az eseménytörténet helyett az emberi tényezőre fókuszálnak: a különböző szereplők személyiségén, motivációin, történetein van a hangsúly.

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium 2012-es holokauszt emléknapi tematikus projektjének (bemutatta: Gonda Zita) középpontjában a gyerekkor, és a gyerekkorban elszenvedett veszteség áll. A projekt célja személyes, közvetlen kapcsolódást nyújtani a tanulók számára a holokauszt áldozataihoz.

Az emléknapon az egész iskola közösségi tereit és lépcsőházát kitöltő kiállításon a tanulók és tanárok által készített gyerekkori visszaemlékezések között egykori holokauszt áldozatok visszaemlékezései is megtalálhatók. A kiállítás központi részén található, áldozatokat bemutató tablók segítségével a tanulók feladata, hogy az összes holokauszt túlélő beszámolóját megtalálják és névhez kössék.

A projekt zárásaként a holokauszt emléknapon osztálykeretben történik a megemlékezés, ahol a tanulók az osztályfőnökökkel együtt, szűk közösségben megbeszélik a holokauszt eseményeit, értelmezik a projekt során szerzett ismereteket, lehetőség nyílik az érzések, benyomások megosztására. A megemlékezés időpontja az utolsó tanítási óra, megadva a lehetőséget arra, hogy igény szerint a beszélgetés tovább folytatódjon.

Molnár József a Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógiai nívódíjas „Ráhel, János, Jákob és a színésznő” című projektjét mutatta be. A 17-18 éves korosztályú csoportok részére elérhető foglalkozás a személyek, a döntések és a sorsok felől közelíti meg a holokausztot, egyúttal fejlesztve a tanulók empátiáját is. Központi témaként az együttélés jelenik meg, támaszkodva a Skanzen négy különböző helyszínére.

A projekt első felének helyszíne a szabadtéri múzeum, ahol a tanulók négy csoportra osztva az 1910-es évek négy jellemző társadalmi csoportjának életmódjával és tagjaival ismerkednek meg. Ennek az ismerkedésnek fontos állomása az alakteremtés: az egykori személyekről rendelkezésre álló adatok segítségével a tanulók személyiséggel látják el a figurákat (minden tanuló saját alakkal rendelkezik). A foglalkozás középpontjában egy olyan konfliktushelyzet áll, ami mind a négy csoportot különböző formában, de komolyan érinti. Ebben a helyzetben a tanulók feladata, hogy az általuk képviselt alak és csoport lehetséges érveit és ellenérveit összegyűjtsék, majd ezeket a konfliktusokat és érveket tipizálják, különválasszák egymástól. A tevékenység során a tanulók nem hozhatnak döntést az alakok nevében, csak az érvek összegyűjtése történik!

A foglalkozás második fele iskolai keretben, az osztályban zajlik, ahol az elképzelt alakok holokauszt alatti élettörténetének rekonstruálását végzik el a tanulók, fiktív dokumentumok készítésével (naplórészlet, visszaemlékezés, levél, stb.). Ezek után bemutatják egymásnak ezeket a történeteket, közösen értékelve a szereplők döntéseit és azok következményeit.

Dr. Mezei Mónika, a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára saját fejlesztésű jó gyakorlatában a holokauszt különböző szereplőinek (áldozatok, szemlélők, elkövetők és embermentők) irányából közelíti meg a holokauszt eseményeit. A tananyag a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítványának „Videó interjúk a 21. század oktatásában 2012” című tananyagfejlesztő programja keretében készült.

A téma feldolgozása forrásszövegek és videó interjúk segítségével történik négy darab negyvenöt perces tanóra keretén belül. A tevékenységek és feladatok úgy kerültek kialakításra, hogy a négy részlet egymástól függetlenül feldolgozható legyen, az egyes foglalkozások önmagukban is megállják a helyüket.

A foglalkozás célja nem az, hogy minden adatot megtanítson a holokausztról, hanem hogy elgondolkodtassa a tanulókat arról, hogy mekkora személyes felelőssége van az embernek a saját választásaiban, és ezek a választások milyen következménnyel járhatnak.

Mészáros Mónika (Berzsenyi Dániel Gimnázium) jó gyakorlatában az emléknaphoz kapcsolódó iskolai kiállítás anyagát vette alapul. Holló Imre lágerről készült rajzait és Erdélyi Lajos Túlélés című könyve alapján, a kettőt ötvözve, saját készítésű, több lépcsőre bontott digitális tananyagon keresztül közelítette tanulóit a témához. Az anyag nem történelem tananyag, nem is a történelem szempontjából közelít, az egésznek csak egy elemét emeli ki: a rajznak milyen szerepe volt a túlélésben?

A tananyag az IWitness weboldalon (http://iwitness.usc.edu/SFI/) található tananyagszerkesztő segítségével készült. (A weblapon holokauszt túlélők élettörténetei, és ezekhez kapcsolódó tananyagok, feladatok találhatók, többnyire angol nyelven.)

A holokauszt oktatásához hasznos anyagokat találhat a USC Soá Alapítvány magyar nyelvű portálján – http://sfi.usc.edu/hungarian

A konferencia zárásaként Szőnyi Andrea képzésfejlesztési javaslatokat adott és hangsúlyozta a próbaképzések megvalósulásának fontosságát.

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.