19
okt
Indri Dániel

Tanulók, számítógépek, tanulás. A kapcsolat megteremtése

Kedves látogató! Ön egy olyan tartalmat olvas, amelynek információi a megjelenés idején pontosak voltak, de mára már elavultak lehetnek!

Az OECD 2015 októberében megjelent új kötete nyomán a sajtó felszínes következtetésre jutott: igen hangzatos állítás, hogy azok a tanulók, akik sokat használják az iskolában a számítógépet, rosszabbul teljesítenek, és a PISA-eredmények nem javultak azokban az országokban, ahol jelentős összegeket fektettek az iskolák informatikai fejlesztésébe.

Érdemes ennek egy kicsit a mélyére nézni. A kötet előszavában megfogalmazott két lehetséges magyarázatot már nem idézi a sajtó, mert nem olyan hangzatosak. Az egyik szerint az alapos megértéshez és a magasabb rendű gondolkodási funkciók fejlődéséhez intenzív tanár-diák interakciók szükségesek, és a technológia ettől néha elvonja az időt. A másik magyarázat szerint még nem találtuk meg, illetve nem alkalmazzuk azokat a pedagógiai módszereket, amelyekkel a legtöbbet ki lehet hozni a technológiából, és hogy ha a 21. századi technológiát párosítjuk a 20. századi módszerekkel, az bizony csökkentheti is a tanítás hatékonyságát.  Az OECD kutatási jelentés megválaszolatlanul hagyja azt a kérdést, hogy melyik válasz a releváns, de kijelenti, hogy a technológia felerősítheti a jó tanítási módszerek hatását, ám nem képes a rossz módszereket feljavítani.  

Ha őszintén átgondoljuk a magyar gyakorlatot (elég mindenkinek a saját tapasztalataira támaszkodnia), akkor nem lehet kétséges, hogy a mai magyar iskolákban melyik magyarázat állhatja meg inkább a helyét. Vajon mennyire intenzív a tanárok és a tanulók kommunikációja számítógép-használat nélkül? Ne feledjük, hogy az interakció nem egyoldalú közlés, hanem párbeszéd! És vajon a számítógép vagy egyéb IKT-eszközök használata hatására csökkent-e ennek mértéke? Az én válaszom az, hogy a mai magyar iskolában kevés a tanár-diák és a tanuló-tanuló kommunikáció, mint ahogyan a tevékenység és a kreativitás is, és az informatikai eszközök jellemző használata a tanári magyarázat illusztrálása, valamint a táblai vázlat helyettesítése.

Tanulói visszajelzések alapján minőségrontó tényező például, hogy a ppt-ről írt óravázlat esetén a tanár nem hagy időt a másolásra, illetve magyarázat közben kell másolni, míg korábban párhuzamosan írtak, a tanár a táblára, a tanulók pedig a füzetbe, de diktálás közben sem volt egyéb tevékenység, és nem kellett megosztani a figyelmet. 

A jelentés szerint a technológia oktatásra gyakorolt pozitív hatása elmarad a várakozásoktól. A kötet előszavában Andreas Schleicher, az OECD Oktatási Igazgatóságának vezetője szerint gátló tényező lehet például az is, hogy túlbecsüljük a pedagógusok és a tanulók informatikai kompetenciáit; hogy az IKT alkalmazásának bevezetésére született stratégiák és szakpolitikai lépések naivak; hogy nem értünk a pedagógiához, hogy az oktatási szoftverek rossz minőségűek és messze elmaradnak a szabadidős játékszoftverek mögött… Akárhogy is, még messze nem használtuk ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel az IKT a tanítás és a tanulás minőségét javíthatná.

A kutatási eredmények miatt azonban nem szabad elkeseredni. Ezeket a problémákat meg kell oldani, olyan tanulási környezetet kell biztosítani, amelyben 21. századi pedagógiai módszerekkel 21. századi kompetenciák fejleszthetők, olyanok, amelyekre a tanulóknak a jövőben szükségük lesz. A technika az egyetlen járható út a tudáshoz való hozzáférés jelentős kiterjesztéséhez. Miért is kellene a tankönyvnél maradni, amelyet esetleg két éve nyomtattak és tíz éve írtak, amikor hozzáférésük van a világ legjobb és legkorszerűbb tankönyvéhez? Miért kellene lemondani azokról a speciális forrásokról, amelyeket használhatnak? Miért nem használnának online tanulási környezeteket, ahol mód van az együttműködésre, tudásépítésre és megosztásra? És talán az a legfontosabb, hogy a technika segítségével olyan felfedeztető pedagógiai megoldásokat alkalmazhatunk, amelyek a tanulókat a tanulási folyamat aktív résztvevőivé teszik. A kollaboratív tanulási környezetek támogatják például a tapasztalati és a kutatás, valamint a projekt alapú tanulást, általában a kooperatív módszereket. Ugyanakkor azonnali fejlesztő visszajelzéssel szolgálnak, és olyan új eszközökkel szolgálnak, mint például a távoli virtuális laboratóriumok, a szuper-interaktív, nem lineáris tananyagok, kifinomult kísérletező és szimulációs szoftverek, „komoly” játékok. 

A technológia ígéretének beváltásához elsősorban a tanároknak kell fejlődniük, ehhez pedig a szakpolitikusoknak kell jobban kitalálniuk, hogy milyen eszközökkel lehetne felgyorsítani ezt a folyamatot. A változás okozta bizonytalanság miatt a pedagógusok mindig a status-quo fenntartására szavaznának. Így tehát jobban kell kommunikálni a célt, és több segítséget kell biztosítani a megvalósításhoz. A tanári kompetenciák és a változás-menedzsment kompetencia fejlesztésébe kell befektetni, meggyűző bizonyítékokkal kell alátámasztani a törekvés helyességét. És persze fenntartható finanszírozási megoldást kell találni. Végül, de nem utolsó sorban a pedagógusoknak a változás aktív szereplőivé kell válniuk nemcsak az alkalmazás, hanem a tervezés szintjén is – mondja Andreas Schleicher.

dr. Hunya Márta

OECD (2015), Students, Computers and Learning: Making the Connection, PISA, OECD Publishing, Paris.
DOI: http://dx.doi.org/10.1787/9789264239555-en

 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.