20
nov
Hegedűs Mihály

„Valamit adni, valamit létrehozni, nyomot hagyni…” – interjú Vitéz Annamáriával

Ember a tankönyv mögött – Vitéz Annamáriával, az Újgenerációs környezetismeret tankönyvek alkotószerkesztőjével beszélgettünk tankönyvekről, motivációról, gyerekirodalomról.

„A KIHÍVÁSOK AZÓTA IS TARTANAK. ÉS ENGEM EZ MOZGAT.”

Miben másak az általad szerkesztett tankönyvek, mint a korábbiak?

Az Újgenerációs tankönyvek fejlesztési koncepciójának megfelelően a tevékenykedtetés előtérbe helyezését, aktuális ismeretek átadását támogató, a mai kor igényeihez jobban igazodó tankönyveket szerettünk volna alkotni. A kipróbálás során rengeteg hasznos visszajelzés született és ezeket igyekeztünk beépíteni a tankönyvekbe az  átdolgozáskor. Így valós tanítási környezetben kipróbált, és ezáltal talán jobban használható feladatok, módszerek kerültek bele az Újgenerációs tankönyvekbe. Az igazi újdonság a Környezetismeret 3. és 4. tankönyveinkben (melyeken az elmúlt évben és jelenleg is dolgozom) az internetes tartalmak megjelenése.

Tehát ezek a tankönyvek már határozottan nyitnak a digitális pedagógia felé.

Azt gondolom, hogy a digitális kompetencia fejlesztését meg kell kezdenünk már alsóban. Nem tudjuk, és nem is kell elzárni a gyerekeket a különféle IKT eszközöktől, az internettől. Ez már az ő életük szerves része. De értelmes, hasznos felhasználására, kritikus szemlélet kialakítására már most rá lehet nevelni őket, hogy okosan tudják használni a technika vívmányait. A jövőben megvalósuló, tankönyveinkre épülő, digitális tananyagtartalmak, és a már most használható különféle szabadon elérhető, tanulást segítő érdekességek, feladatok (melyeket bemutatunk a könyvekben és segédanyagainkban is) nagy segítséget jelenthetnek a pedagógusoknak munkájuk során. A mai gyerekek ingergazdag életében az egyszerű tankönyv már nem köti le őket. A tanítót, a szülőt segítjük azzal, hogy kitekintést adunk a tananyagból, ahol a diákok a kíváncsiságukat kiélhetik, kutathatnak, önállóan szerezhetnek további ismereteket.
 
Milyenek voltak a tanári visszajelzések?

Amire legszívesebben emlékszem, az egy fókuszcsoportos megbeszélés során történt, még a kísérleti tankönyvfejlesztés szakaszában. Ilyenkor a kipróbáló tanárok elmondhatják az észrevételeiket, van lehetőségük személyesen is beszélni a tankönyv szerzőivel. Egy ilyen alkalomra vittem be nyáron az akkor még készülő könyvet. Azok a tanárok látták, akik kipróbálták az elődjét, akiknek a véleményét beépítettük az átdolgozás során. Örömmel fedezték fel, hogy tényleg figyelembe vettük a véleményüket, örültek annak, hogy nem dolgoztak vele feleslegesen. A lelkesedésük nagyon motiváló volt.

Mi volt a legnagyobb kihívás a munkád során? 

Rögtön az indulás: 9 évvel ezelőtt, egy teljesen új tankönyvcsalád létrehozása, koordinálása volt a feladatom, kezdő szerkesztőként. Mondhatom, hogy a mélyvízbe dobtak. Az akkori főnökeim bizalma, hogy ezt meg tudom csinálni, nagyon jól esett. Igyekeztem megfelelni az elvárásnak. Azt hiszem sikerült, megcsináltuk, sok-sok munkatárs lelkes közreműködésével. A kihívások azóta is tartanak. És engem ez mozgat. Minden nap tanulok valami újat. Nincs időm unatkozni.

A tankönyvek mellet segédanyagokat is készítetek a tanárok számára, jól tudom?

Igen, a célunk az, hogy a tankönyvek mellett a tanároknak sok jó segédanyagot is adjunk, melyekből örömmel tanítanak, ami levesz egy kicsi terhet a vállukról. Szeretnénk egy biztos alapot adni nekik ahhoz, hogy jól tudják felépíteni a tanítási-tanulási folyamatot. A tankönyveken kívül például tanári segédkönyveket és egyéb ismeretanyagokat, feladathalmazt, módszertani eszközöket tartalmazó segédleteket készítünk.

„A TANÁRI LÉTEMET TULAJDONKÉPPEN A SZERKESZTŐI MUNKÁM SORÁN ÉLEM KI”

Ha valaki rákeres az interneten a nevedre, akkor gyerekirodalmi könyveket talál: Tündéri történetek az erdőről, Lovagképző Iskola, sorolhatnám. Mióta foglalkozol szépírással?

Mikor a lányom megszületett, akkor kezdtem otthon kis tanmesés könyveket írni, tulajdonképpen 2000 és 2006 között. Szerencsés egybeesés, hogy a lányom nagymamája mesekönyv-illusztrátor volt, és vele együtt is készítettünk könyveket, melyeket sikerült kiadatni. Itt jöttem rá az ízére, hogy milyen jó dolog játékos formában ismereteket adni a gyerekeknek. Ehhez kutakodni, szervezkedni, feladatokat kitalálni kell, ami rendkívül kreatív folyamat.

Gondolom az írásnak ez a megélt alkotófolyamata segíthetett később a tankönyvfejlesztésben is.

Igen, mindenképpen nagyon hasznos volt, és az is hasznos volt, amit a középiskolában emberi oldalról kaptam. Egy nagyon jó középiskolai tanári gárda tanított minket, ahol diákként kibontakoztathattam azokat a képességeimet, amikről nem is tudtam korábban. A tanári létemet tulajdonképpen a szerkesztői munkám során élem ki, és nagyon remélem, hogy amit létrehozok egy nagy csapattal együtt – mert ez csapatmunka, a tankönyvfejlesztőtől kezdve a lektoron, a rajzolón át a tördelőkig és a grafikai szerkesztőkig – annak lesz nyoma. Nagyon sok minden benne van egy tankönyv megszületésében. Valahol a tanároknak is az lehet a motivációjuk, mint nekem: valamit adni, valamit létrehozni, nyomot hagyni, továbbfejleszteni. Én is ilyesmit érzek a munkám során.

Visszatérve a gyerekirodalomhoz, mit javasolsz egy ötödikes diáknak, mit olvasson?

A klasszikusokból talán Fekete Istvánt, a tájleírásokkal átszőtt történeteit. Lehet, hogy egyesek elavultnak gondolják, de én őt mindenképpen ajánlanám. Vagy a kortársak közül Varró Dánielt is kedvelem. Szeretem, ha valaki jól bánik az anyanyelvvel, a kreatív szójátékokat mindig értékelem. Azt gondolom, kicsit talán érdemes irányítani a gyerekeket, hogy megtalálják az értékes könyveket.

Végül azt áruld el, hogy számíthatunk-e tőled a közeljövőben újabb gyerekirodalmi könyvre?

Nagyon remélem, hogy majd ha az időm engedi, akkor fogok még írni. Most a szellemi energiáimat az alkotószerkesztés tölti ki, ami szinte ugyanolyan kreatív, alkotó folyamat, mint a szépírás. A munkám során sok mindent használok most is az írói múltamból. Az alkotószerkesztő egy jó kifejezés, mert én is „belealkotok” egy kicsit a tankönyvekbe. Nagyon sok könyvötletem, majdhogynem kész könyvem van a fiókban, melyeket idővel szeretnék majd elővenni. Talán, ha egyszer nyugdíjba megyek, akkor majd elvonulok a kertembe a kis asztalom mögé és befejezem ezeket a félbehagyott dolgokat.

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.