sevi | 2012. máj. 16.

Kérdéseket intéztünk a korábbi években az Alternatív vitarendezés projekthez kapcsolódó szakiskolák pedagógusaihoz. A Constantinum Intézmény tanárával, Könyves Gábornéval készítettünk interjút az iskolai konfliktusok természetéről és tendenciáiról.

– Manapság a gyermekek nem igazán tanulják meg, hogy miként használják, hogyan szocializálják a bennük lévő agressziót. Mit tehet egy pedagógus az agresszív vagy szorongó gyerekkel?

– Egyre több az ilyen gondokkal küszködő gyerek, mindnyájuknak megvan a maga háttere, a maga története. Szerintem a legtöbbet azzal segíthetnénk, ha több időt szánhatnánk a gyerekekre, vagy ha legalább az osztályfőnökök munkájában sokkal nagyobb hangsúlyt kapna ez a terület, és nem az adminisztráció válna számunkra a legfontosabb feladattá. Ha ismerjük egy gyerek hátterét, könnyebben rátalálhatunk arra a sajátos bánásmódra, stílusra, ami az ő esetében segítséget nyújthat. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a problémákról a tanulóval négyszemközt beszéljünk, és kerüljük a mások előtti megszégyenítést. Az agresszív gyerekekkel való kapcsolatteremtésben gyakran segít a "stílusváltás" eszköze, ami azt jelenti, hogy nem folyok bele a feszültséget keltő helyzetbe, amit provokál. Gyakran egy-egy kedves szó ki tudja zökkenteni és más mederbe tereli a dolgok menetét, utána pedig már lehet értelmesen beszélni az érintettekkel.

A szorongó gyerekek esetében gyakran nehezebb megtalálni a megfelelő módszert. Véleményem szerint sokat segít, ha megpróbálunk bármilyen eszközzel egyszerűen csak kapcsolatba kerülni velük. Az ilyen gyerekek feloldásához vagy legalább a szorongás csökkentéséhez idő kell, ezt a tanárnak is be kell látnia. Mindehhez időre van szükség, és sok kis lépés révén juthatunk el a célig.


– A pedagógiai tevékenység résztvevői gyakorta konfliktusok szereplői, és beállítódásuk, meggyőződéseik, eddigi tapasztalataik alapján sajátos módon viselkedhetnek ezekben a helyzetekben. Az Ön személyes véleménye szerint van-e változás manapság a konfliktusok jellegében?

– Igen, vannak változások. A pedagógus és diák, illetve a pedagógus és szülő közötti konfliktusok egyre agresszívabb formában fordulnak elő. Az a fajta tekintély, amivel korábban a pedagógusok rendelkeztek, csökkenő félben van, ugyanakkor a diákok és gyakran a szülők sem tudják problémáikat kulturált formában kifejezni, ehelyett támadnak, és azonnal a pedagógust hibáztatják mindenért. Nem igazán jellemző a vélemények árnyalt megformálása sem, és eléggé alacsony a vitakultúra szintje is. Érvelés helyett inkább egymás eltiprására és azonnali győzelemre törekszenek a felek.

 

– Az iskolákban és az iskoláskorú fiatalok között megjelent és egyre több problémát okoz az erőszak. Igen fontos lehet tehát, hogy a pedagógusok megismerhessék, megtanulhassák a konfliktuskezelés technikáit… Mi a személyes véleménye erről?

– Egyetértek azzal, hogy a tanárokat fel kell készíteni a konfliktusok kezelésére. De fontosnak tartom, hogy ez ne csak egy egyszeri alkalom legyen, hanem ismétlődő gyakorlatorientált rendszerként működjön. A módszerek megismerése és kipróbálása még nem elegendő ahhoz, hogy a pedagógusok valóban alkalmazni is tudják azokat. Szükség lenne a rendszeres szakértői háttérre és támogatásra ahhoz, hogy a tanultak kellőképpen átültetődjenek a gyakorlatba.

 

– A figyelem évek óta elsősorban a pedagógus-tanuló közötti konfliktusok vizsgálatára irányul, és a pedagógusok egymás közötti, munkahelyi, illetve egyéb konfliktusairól kevesebb szó esik. Ön szerint ezek mennyire jellemzik a pedagógus pályafutását?

– Ezzel kapcsolatban kevés a tapasztalatom. A mi tantestületünk elég jól összerázódott, vannak ugyan kisebb konfliktusok, de ezeket megoldják a résztvevők, és én személy szerint nem tapasztalok a munkát gátló mélyebb feszültségeket.

 

– Ön részesült valamilyen előképzésben a konfliktuskezelés terén? Megosztaná velünk a képzéssel kapcsolatos tapasztalatait?

– A tavalyi év folyamán öt modulos képzésen vettem részt az alternatív vitarendezés terén. Sok hasznos gyakorlatot, módszert is láttam, tetszettek a játékok. Ám gondnak éreztem, hogy a modulok – vagy inkább a vezetőik – nem voltak megfelelően összehangolva, nem építkeztek a tanultak megfelelően egymásra. Volt olyan eset, hogy a modul vezetője szerint az előzőekben egészen másról kellett volna hallanunk, vagy felfogásbeli eltéréseket tapasztaltunk az előadók között – mindez egy kicsit megzavarta a résztvevőket.

 

– A konfliktuskezelés alternatív módszereit hogyan tudta hasznosítani napi gyakorlatában?

– Számos hasznos dolgot tanultam, amit igyekszem a gyakorlatban használni. Vannak ezzel kapcsolatban – elsősorban a diákokkal való egyéni kapcsolattartásban – pozitív tapasztalataim,. Sikerült helyretennünk kisebb konfliktushelyzeteket, és úgy érzem, ez az órai munka, illetve a tanulás javára vált. A gyerekek aktívabbak az óráimon és javult a teljesítményük is. Nagyobb nehézséget okoz viszont, ha egy csoporttal, osztállyal kapcsolatban merülnek fel problémák. A csoportos konfliktuskezelés, vitarendezés terén még sok segítségre, támogatásra lenne szükségem.

 

– Ön szerint segítene a konfliktushelyzetekben, ha idejében felismerhetővé, azonosíthatóvá válnának a megfélemlítésből, frusztrációból, diszkriminációból adódó feszültségek, a lappangó, robbanás előtti indulatok? Vannak esetleg erről személyes tapasztalatai is?

– Igen. Tapasztalataim szerint a leghatékonyabb módszer az, ha még a konfliktus előtt sikerül közbelépünk és megelőzzük a robbanást. Sok személyes tapasztalatot szereztem ezzel kapcsolatban, megtanultam, hogy mennyire fontos a tanórákon is megteremteni a megfelelő légkört. Lehet, hogy 5-10 percet esetleg elveszek ezzel az órából, de mindez megtérül. Egy példa: testnevelés tagozatos osztályainkban a gyerekek nagyon nehezen tűrik, ha huzamosabb ideig az iskolapadba kényszerülnek, sok közöttük a figyelemzavaros hiperaktív diák, akiket szinte bármi képes kizökkenteni egyensúlyukból. Az egyik ilyen tanuló a hatodik órában, amikor egy munkafüzeti feladat elvégzésére próbáltam meg rávenni, elkezdte csapkodni a padot, hogy neki mennyire elege van ebből az egész iskolából, ráadásul piszok éhes is. Erre elővettem a táskából egy Túró Rudit és letettem a padjára, hogy sajnos az órát meg kell tartanunk, de az éhségét talán lehet csillapítani. A diák először megdöbbent, de azután megette a Túró Rudit, és végigdolgozta az órát.

Minden diák tudja, hogy nálam lehet "négyszemközt" felelni. A szorongó diákokat nem feleltetem a többiek előtt szóban. Jelző csengetéskor az anyagot befejezem, a fennmaradó öt percben azzal a diákkal foglalkozom, aki felel. Ezeket a gyerekeket nem szúrópróbaszerűen választom ki, hanem előre megbeszéljük, hogy ki következik szóban, így jelentősen csökken a stressz, és azok a gyerekek is jó teljesítményt tudnak nyújtani, akik egyébként nem tudnának. Vannak rendszeres osztályszintű írásbeli számonkérések is, így a diákok rendszeresen készülnek. Ezek időpontját és az elvárásokat is előre megbeszéljük.

 

– Mi a véleménye arról a nézetről, miszerint a pedagógusok jelentős hányadának nem mindig sikerül megtalálnia az adott helyzethez leginkább illeszkedő konfliktuskezelési módot?

– A tanárokon óriási a nyomás, hogy a tananyaggal végezzenek – ez az iskolákban elsődleges elvárás. Állandósult az időhiány, épp csak magára a gyerekre nem jut már elég figyelem. A diákok viszont egyre több feszültséget, problémát, sérülést hoznak magukkal, mindez időzített bombaként ketyeg. Gondot jelent az is, hogy a tanárok egy része nem nyitott az új eljárásokra, a régi tekintélyelvű rendszert próbálja meg fenntartani, és az "újító" pedagógusokat nem nézik jó szemmel. Ha pedig az iskolavezetés sem azonosul az új elvekkel, a felemás helyzet miatt nehéz megvalósítani az új elveket. Ráadásul a konfliktuskezelés új módszerei időigényesek, s így a pedagógusok nagy része plusz teherként fogja fel azokat.

Tags: 
Prefix: 
mediacio

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.