sevi | 2012. máj. 16.

Kérdéseket intéztünk a korábbi években az Alternatív vitarendezés projekthez kapcsolódó szakiskolák pedagógusaihoz. A Kiskunfélegyházi Középiskola Szakiskola, Speciális szakiskola és Kollégium pedagógusa, Csernyánszky Erzsébet kollégiumvezető válaszolt kérdéseinkre.

– Az iskolákban, az iskoláskorú fiatalok között megjelenő és egyre több problémát okozó erőszak miatt is egyre fontosabbá válik, hogy a pedagógusok ismerjék meg és alkalmazzák a konfliktuskezelés technikáit. Mit tehet egy pedagógus egy agresszív vagy szorongó gyerekkel?

– Mind az agresszivitásnak, mind a szorongásnak megvannak az okai, amelyeket fel kell tárnunk. Ezt eredményesen valósíthatjuk meg bizonyos kommunikációs technikákkal, mint például az érzelmek visszatükrözése. Fontos a nyitottság és az elfogadás, ami szintén segít az indulatok megfékezésében. A professzionális tanári kommunikáció és az értő figyelem segítenek a gyermekek problémáinak feltárásában, megoldásában, s így abban is, hogy minimálisra csökkenthetők legyenek a személyes problémák következményeként jelentkező magtartási zavarok.

 

– Gyakran elhangzik, hogy a pedagógiai tevékenység résztvevői szinte minden nap konfliktusok résztvevő, és korábbi tapasztalataik alapján sajátos módon viselkedhetnek ezekben a helyzetekben. Ön szerint milyen tendenciát mutatnak ezek a konfliktusok?

– A mi intézményünkben a tanár-diák konfliktusok száma csökkent azoknál a csoportoknál, ahol a pedagógusnak sikerült alkalmaznia az alternatív vitarendezés képzésein tanultakat. A diákok egymás közötti viselkedését befolyásolni hosszabb folyamat, ezt a kollégiumunkban egy kortárssegítő csoport is támogatja. Ezen a területen kisebb mértékben ugyan, de szintén érzékelhető a fejlődés. Elsősorban azokban az esetekben történik előrelépés, amelyekben mediátori szerepben vonódnak be a tanárok is.

 

– A pedagógiai tevékenység igen lényeges eleme, hogy a felek eredményesen kezeljék a pedagógus-diák kapcsolatban fölmerülő konfliktusokat. Ön szerint érdemes alakítani a pedagógusok konfliktuskezelési szemléletén, esetleg módosítani idevágó magatartását? Erre egyénenként is van mód, vagy egy tantestület csupán együttesen érhet el eredményeket?

– Az egyén is lehet eredményes, de ha a háttérben nem alakult ki a tantestület egységes szemlélete, akkor a tanár egyedül nehezebben jut célba.

 

– Személyes véleménye szerint képzésük során a pedagógusok a konfliktusok kezeléséhez kapnak-e kellő szakmai segítséget?

– A képzés sok segítséget nyújt, ám a viselkedésmód automatikussá válásáig sok-sok kontrollált gyakorlásra van szükség. Nem ártana egy külső szemlélő: mentor vagy esetmegbeszélő konzulens bevonódása is a munkacsoportba.

 

– Mi a véleménye arról a nézetről, miszerint a pedagógusok jelentős hányadának nem mindig sikerül megtalálnia az adott helyzethez leginkább illeszkedő konfliktuskezelési módot. Mi ennek az oka Ön szerint?

– Szerintem az okok között felsorolható a képzetlenség, a szemléletbeli problémák, hiszen megváltoztak a körülmények, megváltoztak maguk a gyermekek is – ezekhez a változásokhoz a pedagógusok közül sokan nem tudtak alkalmazkodni. Az elsajátított konfliktuskezelési módokat pedig gyakorolni kell, elemezni az eseteket, megoldásokat. Aki nem alkalmazza az elsajátítottakat, talán csak később fog majd ráérezni az alternatív vitarendezés során tanult technika és módszerek előnyeire.

 

– A figyelem évek óta elsősorban a pedagógus és tanuló között kialakuló konfliktusok vizsgálatára irányul, és a pedagógusok egymás közötti, munkahelyi, illetve egyéb konfliktusaira kevesebb hangsúly helyeződik. Ön szerint ez utóbbiak mennyire hatják át a pedagógus pályafutását?

– Elsősorban a vezető felelőssége, hogy úgy építse fel pedagógus csapatát, hogy annak tagjai mind az oktatásban, mind a nevelésben eltérő módszerekkel bár, de egységes szemlélettel és egymást elfogadva, nyitottan dolgozzanak együtt. Külön kérdés lehet a pályára való alkalmasság, de azt is érdemes megvizsgálni, hogy rendelkezik-e a kolléga megfelelő önismerettel.

 

– Segíthet-e abban egy képzés, hogy megelőzhetőek legyenek a túlérzékenységből, személyeskedésből adódó ellentétek? Vannak esetleg erről személyes tapasztalatai is?

– Mind a túlérzékenységet, mind a személyeskedésből adódó konfliktusokat, illetve az ezekre való hajlamot lehet módosítani, ha példaként szolgál a jól képzett szakember a problémamegoldásaival és a viselkedési, kommunikációs mintával. A kollégiumban egyébként is rendszeresek az egyéni beszélgetések, amelyek segítenek a feszültségoldásban. Ehhez alkalmas eszköz a kommunikációnak az alternatív vitarendezés során elsajátított módja is.

Tags: 
Prefix: 
mediacio

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.