sevi | 2012. máj. 16.

Kérdéseket intéztünk a korábbi években az Alternatív vitarendezés projekthez kapcsolódó szakiskolák pedagógusaihoz. Az Eötvös Lóránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium pedagógusával, Gelle Petrával készítettünk interjút az oktatási folyamatokban kialakuló konfliktushelyzetek kezeléséről és a vitarendező eljárások szerepéről a pedagógus-továbbképzésben.

– A gyerekek manapság nem igazán tanulják meg, hogyan használják, hogyan szocializálják a bennük lévő agressziót. Mit tehet egy pedagógus az agresszív vagy szorongó gyerekkel?

– Ha a gyermek nem kap segítséget otthonról, az iskola feladata lenne az is, hogy a gondoskodás ilyen hiányosságait pótolja. Erre jó alkalom nyílik az osztályfőnöki és a pályaorientációs órán, ahol az önismeret fejlesztése történhet, történik. Rendszeres beszélgetésekkel, foglalkozásokkal az iskolapszichológus is sokat segíthet mindebben.


– A pedagógiai tevékenység résztvevői gyakran konfliktusok szereplői is, és beállítódásuk, meggyőződéseik, előzetes tapasztalataik alapján sajátos módon viselkedhetnek ezekben a helyzetekben. Az Ön személyes véleménye szerint van-e változás manapság a konfliktusok jellegében?

– Véleményem szerint mindig is voltak konfliktusok az iskolában, nem is számuk, nem erősségük, hanem jellegük, okuk változott. Nagyobb a távolság a fiatal és az idősebb generáció, sok esetben a család és az iskola értékrendje között. Emiatt a konfliktusok nehezebben orvosolhatóak. Az iskola elvár egyfajta viselkedést, teljesítményt tanulóitól. Ha mindez otthon nem elvárás, vagy a tanuló számára nem olyan fontos, akkor nehezen azonosul vele, nehezen fogadja el annak jogosságát.


– Az iskolákban és az iskoláskorú fiatalok között megjelent, és egyre több problémát okoz az erőszak, igen fontos lehet tehát, hogy a pedagógusok megismerhessék, megtanulhassák a konfliktuskezelés technikáit…

– Számos továbbképzés, tanfolyam létezik a konfliktuskezelési technikák elsajátítására. Minden pedagógus saját felelőssége, hogy ezeken időről-időre részt vegyen, és frissítse a tudását. Ez egyénileg is fontos, hiszen személyiségünk meghatározza a konfliktusokhoz és kezelésükhöz való viszonyunkat. Elengedhetetlen azonban, hogy tantestületen belül is meg legyen az egység, létezzenek közös álláspontok a vitarendezés tekintetében. Legalábbis fontos, hogy ne legyenek áthidalhatatlan különbségek a nézőpontokban.


– A figyelem évek óta elsősorban a pedagógus-tanuló közötti konfliktusok vizsgálatára irányul, és kevesebb figyelmet szentelnek a pedagógusok egymás közötti, munkahelyi illetve egyéb konfliktusaira. Ön szerint ezek mennyire jellemzik a pedagógus pályafutását?

– Minden munkahelyen vannak nézeteltérések az ott dolgozó munkatársak között. A kollégák közötti konfliktusok áthatják a pedagógusok pályafutását is. Leterheltségünk miatt ezek kellő időben történő rendezésére nincs mindig lehetőség. Véleményem szerint amúgy szinte kivétel nélkül megoldható problémákról van szó, ha az érintett felek szándéka is ez.


– Tudna-e hasznosítani olyan ismereteket, igényelne-e olyan képzéseket, amelyek tágabb lehetőségeket, új módszereket biztosítanak a konfliktuskezelésre? Ha igen, milyen elvárásai vannak ezzel kapcsolatban?

– Legfőbb elvárásaim a képzések gyakorlatközpontúsága; hogy a képzést felkészült, tapasztalt szakemberek tartsák, és a rugalmasság, hiszen mindennapi munkánk, kötelező feladataink lekötnek bennünket.


– Ön részesült valamilyen előképzésben a konfliktuskezelés terén? Megosztaná velünk a képzéssel kapcsolatos tapasztalatait?

– Főiskolai képzésem során már tanultam konfliktuskezelést. Az OFI képzéssel párhuzamosan vettem részt a Miskolci Egyetem A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai elnevezésű továbbképzésen. A konfliktuskezelés téma feldolgozása hasonló volt az OFI által szervezetthez, annál is inkább, mert a tréner is megegyezett. A két képzés jól kiegészítette egymást.


– Ha már szerzett ismereteket a konfliktuskezelés alternatív módszereiről, ezeket hogyan tudta hasznosítani a napi gyakorlatában?

– A képzés mindenekelőtt megváltoztatta szemléletemet. Sokkal pozitívabban, magabiztosabban állok a problémákhoz. Fejlődött kérdezéstechnikám, melyet a tanulókkal való foglalkozáskor, beszélgetéskor hasznosíthatok. A mediációt néhány alkalommal igyekeztem a tanulók közötti konfliktusoknál alkalmazni, egy alkalommal szerintem sikeresen. A tanulók is hasznosan ítélték a módszert, jónak találták, hogy végre meghallgatja őket a másik fél, elmondhatják gondolataikat, érzelmeiket, és érdekes volt számukra hallani, mit érez a másik.


– Mi a véleménye arról a nézetről, miszerint a pedagógusok jelentős hányadának nem mindig sikerül megtalálnia az adott helyzethez leginkább illeszkedő konfliktuskezelési módot. Mi ennek az oka Ön szerint?

– Egy adott konfliktus kezelése sok tényezőtől függ. Meghatározza kimenetelét a résztvevők személyisége, szándéka, a probléma jellege, a környezet. Természetes, hogy nem mindig választunk elsőre megfelelő kezelési módot, ez nem csak a pedagógusok esetében van így, általános jelenség. Az a lényeg, hogy a konfliktust igyekezzünk jobban kezelni, és ha az egyik módszer nem válik be, akkor tudjunk váltani, változtatni, és álljon szándékunkban más módszert is kipróbálni. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos esetek nem oldhatók meg alternatív módon.


– Ön szerint segítene a konfliktushelyzetekben, ha idejében felismerhetővé, azonosíthatóvá válnának a megfélemlítésből, frusztrációból, diszkriminációból adódó feszültségek, a lappangó, robbanás előtti indulatok? Vannak esetleg erről személyes tapasztalatai is?

– Az ilyen jellegű konfliktusokat nehéz elkerülni egy iskolában. Az alternatív vitarendezés eszközeivel azonban sikeresebb lehet rendezésük, kezelésük. Ehhez viszont a társadalomban is szükség lenne szemléletváltásra. Az én szerepem abban állhat, hogy esetleg munkatársaimmal is megismertetném az alternatív vitarendezést és annak gyakorlati alkalmazását. Reméljük, hogy a „sikeres” esetek igazolják a módszerek hasznosságát, hatékonyságát. Persze akkor is lesznek olyan problémák, amelyeket hagyományos módon kell kezelni…

Tags: 
Prefix: 
mediacio

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.