wadmin | 2009. jún. 17.

Negyvennyolcas

Komplex foglalkozási anyag az 1848-as szabadságharcra emlékezve 8–14 éveseknek

Összeállította: Váradi István
Lektorálta: Kovács Hedvig

Kínáló

Programcsomagot kínálunk Önnek. Módszertani ötletek tárházának szánjuk, mely ötletszerűen is felüthető (és egyéb források kutatása, beszerzése nélkül használható), de anyagából kis pedagógiai stratégia is kialakítható. Legfőbb jellegzetessége a sokszínűség, mely a foglalkozásokra is átvihető.
Ez a sokszínűség különféle pedagógiai technikákat jelent. Alapja, összefogója a drámajáték rögtönzéses gyakorlata, ez kiegészül pantomim játékokkal, énekkel-zenével, tánccal, kézműves munkával (beleértve a játék környezetének és sajátos jelmezeinek elkészítését), versenyjátékokkal.
Egy-egy foglalkozás felépíthető komplex módon fenti technikák montírozásával.

  • Ilyen a történelmi játszóház modell alkalmazása, melynek keretében a tárgyi kultúra és a játékos, zenés, táncos korfestés ötvöződik.
  • Ilyen az eseményjáték, mely teljes egészében egy korabeli esemény megjelenítésére vállalkozik, és az előbbihez hasonló elemeket tartalmaz. Itt az esemény jelenidejűsége meghatározó: elkerülendő az „így volt akkor” közvetlen ismeretközlő mód.
  • Ilyen a tábori megvalósítás, mely inkább az utóbbi megoldáshoz hasonlít, ám a játékot akár több napra is „széthúzhatjuk”, vagy teljes tábori keretjátékot formálunk belőle.

Megjegyzendő, nem csak a fentiek a komplex alkalmazás kizárólagos módozatai. „Kis komplex” technikaként azonosítjuk az olyan foglalkozásokat, amelyek megelégednek két-három technika együttlétével: például énekelünk, zenét hallgatunk és táncolunk, vagy táncolunk és ehhez elkészítjük a korabeli viseletet.

A játékok mindegyike igényel a gyerekektől valamilyen mértékben alap- (háttér-) ismereteket. Ez az ismeretszerzés, illetve ismeretadás lehetőleg még ne legyen a játék része. Szentelhetünk ennek egy-egy órát, illetve kaphatnak a gyerekek felderítő feladatokat e cél érdekében.
A pedagógustól ilyen előtanulmányokat nem követelünk, a lelkiismeretesség és témaszeretet úgyis ilyenre csábít. Adunk ehhez némi irodalomjegyzéket.
Foglaljuk össze a programcsomag nevelési célkitűzéseit, lehetőségeit:
Oktatási módszer a tanítási időn belül, szabadidős program, felzárkóztatási lehetőség, differenciálás.

A programcsomag módszerét az alábbi témakörökben javasoljuk:

  • A honfoglalás kora
  • Lovagvilág (középkor)
  • Mátyás udvarában (magyar reneszánsz)
  • Rákóczi, illetve a barokk
  • Tavaszi ünnepkör (néprajzi)
  • Téli ünnepkör (néprajzi)
  • Tavaszi ünnepek
Drámajáték – a programcsomag befoglaló módszere

A drámajáték a rögtönzéses megjelenítés eszközével lehetőséget teremt az ismeretek játékos elemzésére, összegezésére, elmélyítésére.

Néhány tanács a rögtönzésekre:

A csoport „ne ugorjon fejest” a rögtönzéses feladatokba, mert a sikertelenség kedvüket szegheti, a (szerencsés esetben) sikeres megoldás a csoportos önhittség forrása lehet. Előbb mozgásos, és csak ezek viszonylagos eredményei után szöveges rögtönzéses feladatok elé állítsuk a gyerekeket.

Előbb nagyobb csoportban kapjanak feladatot (közösen nagyobb a mersz), majd a csoporton belül fokozatosan kapjanak kisebb csoportok egyedi motívációs lehetőséget. Így jutunk el biztonságosan a személyenkénti, önálló rögtönzéshez.

A drámajáték nem vizsga, nem próbatétel, ezért az egyes feladatok megoldását követő kritika mindenképpen ösztönző legyen, sosem számon kérő (elismerni, méltányolni valót mindig lehet találni). Megróni, „leminősíteni” nem szabad, tekintsük ezt mi is a gyerekek játékának. A rögtönzéses játék – ha a gyerekek már elég gyakorlottak, és a feladatot jól építettük fel, eredményezhet produkció szintű színjátékot, de ezt a gyerekekkel együtt „fedezzük fel”, csak ezután forgathatunk olyat a fejünkben, hogy a nagyszerűen sikeredett játékot kívülállóknak megismételjük. (A rögtönzést rögzíteni kell, ettől kezdve megismételhetővé válik.) Egyébként a rögtönzésnek nem lehet közönsége. Még a belátogató kollégát is kérjük arra, hogy a csoport rögtönzésében vállaljon szerepet.

A rögtönzést vezető játékmester lehet pulpituson ülő rendező, a játékot kívülről szemlélő és irányító felnőtt, ezt a „jogállást” is lehet emberközeli módon gyakorolni. Az ilyen fajta „külső” játékvezető a szereplők számára utasításaiban él, köztük nyüzsögve azonban szinte láthatatlan. A másik játékmesteri „jogállás” a felnőtt beilleszkedését, beépülését követeli a játékba, azaz szerepet kell vállalnia a játékon belül (belső játékvezetés).Vigyázzunk, nehogy a szerep „megkösse a kezünket”. (Egyszer egy rögtönzésben – meggondolatlanul – a király szerepét vállaltam magamra, mely a gyerekeknek tetszett is, a trónról azonban a cselekményt villámgyorsan cikázva nem irányíthattam, a „puszta királyi szó” pedig sokszor nem bizonyult operatívnak.)

Fontos, hogy a rögtönzés dramaturgiáját rugalmasan alkossuk meg, azaz menet közben legyünk képesek (és hajlandók) változtatni a játék menetén, akár irányán is, hiszen erre annyi féle körülmény csábít vagy kényszerít bennünket (a gyerekek egy általunk nagyszerűnek gondolt motívumért nem is olyan hálásak, az a két-három „törzstag”, akire számítottunk lelki szereposztásunkban, ma éppen hiányzik, a gyerekek nagyon fáradtnak látszanak, stb.)

Rövid rögtönzési kiskáténkat zárjuk néhány aranyszabállyal, melyek Mezei Évától, a hazai drámajáték tiszta forrásától eredeztethetőek:

  • „Légy jelen” – azaz mindig a helyzet, a történet szereplője vagy, amíg folyik a játék. Akkor is, ha azt hiszed, hogy éppen nincs szereped.
  • „Ne nézz ki!” (a játékból) – Szerepedet, figurádat tartsd, egy pillanatig sem lehetsz „civil”. A tetszésnyilvánítás nem a te dolgod.
  • „Lépj!” – azaz igyekezz jelenléteddel a cselekményt – melynek körvonalait és kimenetelét ismered – előre vinni, fejleszteni.
  • „Tartsd a szabályt!” – Minden rezdülésedet a cselekmény határozza meg. Ha a játék során felröppen egy ötlet-pillangó, kísérd végig figyelemmel, és vigyázz, nehogy szitakötőnek vagy szöcskének mondd.
  • „Nem vagy egyedül” – Aki a játéktéren van, mind függ tőled, mint ahogy te is valamennyiüktől (így van ez akkor is, ha csak gondolatban vesznek körül). Hagyd és segítsd, hogy ők is szóhoz jussanak, és őket is látni lehessen.
  • „Látod-e magad?” – Helyezd el saját szerepedet a játékban, legyen az apró vagy meghatározó szerep. Persze ennyi szabályt nem lehet „megtanulni”, de a rögtönzéses játékok során – ilyen, vagy más fogalmazásnak – biztosan tudatosodnak majd a rögtönzőkben.
Felhívjuk a figyelmet a rögtönzéses tréningek igen színes választékára, melyek könnyen „hangolhatók” az éppen előkészületben lévő rögtönzésekre.

Drámajáték rögtönzések

Védegylet

A védegyesület (védegylet) ülésén arról vitatkozunk, milyen értékeit kell menteni és terjeszteni a magyar kultúrának. Mi mindent tudunk magunk elkészíteni, amit most drága külhoni áruként vásárolunk be. Hányszor feledkezünk meg a magyar zene szépségeiről, mikor csak a külhoni zenét emlegetjük. Szeretjük-e igazán a szép magyar viseletet, mikor külföldi ruházatban illegetjük magunkat.

A védegyesület bálján nagy tisztelettel fogadjuk a magyaros ruhában érkezőket. Eltáncolunk minden divatos táncot, de nem feledkezünk meg a csárdásról, palotásról és a Körmagyarról, melyet jeles lábászaink által bemutatva egész Európa megkedvelt. (Petőfi nevezte lábásznak egyik kiváló táncosunkat.)

Újítsuk meg nyelvünket! Ahol lehet, használjunk magyar szót, kifejezést! (Néhány nyelvújítási szó ma mosolyt ébreszt bennünk, álljon itt néhány szó és egykor felkínált megfelelője:

burkony férfi kabát belbecs tartalom
nőzeke női kabát elmész filozófus
delnő hölgy fekirányos vízszintes
újdonász újságíró foltos nyakorján zsiráf
nyargonc futár vállomány mellény
górugrány kenguru mézlegyecske méh

A Lánchíd sorsa

Széchenyi István a vagyonos urakat felszólítja a híd felépítésének támogatására. Erre a célra kötvényt bocsátanak ki. Ő már példát adott hazafias önfeláldozásból számos adományával. A haza gyarapítását mindennél fontosabbnak tekinti: a hazai gőzhajózásnak, a vasútnak, a lótenyésztésnek szorgalmazója.

Énekeljünk

Két, kevéssé ismert dalt közlünk. A „negyvennyolcas dalok” terén szerencsére nincs hiány. Az iskolai énekkönyvek mellett sok a célra szerkesztett dalgyűjtemény. Az ajánló bibliográfia ezek között is a legjobbat kínálja.

Negyvennyolcas kisverbunk

A tánc motívumai

1. Keresztező

Alapállásban állunk, kezünket hátul, a keresztcsontnál összefogjuk. Jobb lábbal szélesen jobbra lépünk ¼ + a jobb térdet kissé meghajlítva bal lábbal a jobb mögött keresztbe lépünk ¼ + jobb lábbal kis térdhajlítássaloldalt lépünk és a bal lábat térdben hajlítva, befelé forgatva oldalt a föld fölé emeljük ¼ + a bal lábat – mindkét térdet erőteljesen kinyújtva – bokázva a jobbhoz zárjuk ¼.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ ¼
A lépést ellentétesen ismételjük, de előfordul mindig bal lábbal kezdve, balra haladva is.

1/a Keresztező előre haladva

Ugyanaz, mint az 1. motívum, de az első ¼-re nem oldalt, hanem rézsút előre lépünk, így a lépést szimmetrikusan ismételgetve cikk-cakk-ban előre haladunk.

2. Bokázó

Jobb lábat bokázva a bal lábhoz zárjuk ¼ + a bal lábat bokázva a jobbhoz zárjuk ¼ + jobb lábat bokázva a balhoz zárjuk ¼ + alapállásban maradunk, ¼ szünet.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ szünet ¼

2/a Bokázó tapssal

Mint a 2. motívum, de minden lábzárással egyidőben tapsolunk, magasan a test előtt.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ szünet ¼.

3. Dobbantó

Jobb lábbal dobbantva oldalterpeszállásba lépünk ¼ + ebben a helyzetben maradunk.
Ritmus: ¼ szünet ¾.

4. Egylépéses dobbantós csárdásbokázóval

Jobb lábbal kis térdhajlítással dobbantva oldalt lépünk ¼ + a bal lábat térdnyújtással bokázva a jobbhoz zárjuk ¼ + befelé forgatott térddel és lábfejjel – térdünkrt kissé meghajlítva – mindkét sarkat nyitjuk ¼ + erőteljes térdnyújtással sarkunkat bokázva zárjuk ¼ .
Ritmus: ¼ ¼ ¼ ¼
A lépést mindig jobbra kezdve, folyamatosan is táncoljuk.

5. Lengető

Bal lábon lefelé rugózunk, mialatt térdben hajlított jobb lábunk lábszárát a bal előtt keresztbe lendítjük. (A combot vízszintesig emeljük, a jobb térdünket kifelé forgatjuk.) ¼ + bal lábon ismét lefelé rugózunk, mialatt a jobb alsólábszárat vizszintesig oldalra vágjuk. (A combot függőlegesig leengedjük, a jobb térd befelé forgatva közelít a balhoz.) ¼ + térdnyújtással a jobb lábat bokázva a balhoz zárjuk ¼ + a test előtt tapsolunk ¼.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ ¼
A lépést ellentétesen ismételjük.
A lépés előfordul taps nélkül is, ebben az esetben a ritmusa ¼ ¼ ¼ szünet ¼ .

6. Csapásoló

Azonos az 5. lépéssel, de az első ¼-nél megütjük jobb kézzel a jobb csizmaszárat belül, a második ¼-nél pedig jobb kézzel a jobb csizma sarkát kívül.
Ellentétes ismétlésnél bal kézzel a bal csizmát ütjük.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ ¼

7. Verbuváló tapsos

A táncosok ketten szemben állnal egymással. Mindketten magasan maguk előtt tapsolnak ¼ + karjukat újabb tapshoz előkészítve rézsút magasan oldalt lendítik ¼ + jobb kezükkel balra – felfelé ívet leírva – egymás tenyerébe csapnak ¼ + jobb karjukat oldalra lendítik ¼.
A karmozdulatokat felfelé hangsúlyos térdrugóval kísérik.
Ezzel a motívummal „csapnak fel huszárnak”.
Ritmus: ¼ ¼ ¼ ¼

A tánc menete

A táncot a „káplár” vezeti, további három legény táncolja, akik a tánc folyamán „csapnak fel” huszárnak. (A továbbiakban a káplárt K betűvel, a térrajzban négyzettel jelöljük.)

Dallam először

1–5. ütem
A táncot I. térrajz szerint K kezdi. Négyszer az 1/a lépést, majd egyszer a 2/a lépést táncolja.
6–10. ütem
K egyszer táncolja a 3. lépést, és kezeit hátratéve a 10. ütem végéig mozdulatlan marad. A többiek a II. térrajz szerint az 1/a motívumot négyszer járva jönnek be, majd egyszer a 2. motívumot táncolják.

Dallam másodszor

1–5. ütem
K a III. térrajz szerint kis körívet leírva négyszer járja a 4. motívumot (mindig jobbra), majd egyszer a 2/a motívumot helyben. A többiek egyszer táncolják a 3. lépést, ezután az 5. ütem végéig mozdulatlanok maradnak.
6–10. ütem
K megismétli az 1–5. ütemben leírtakat., de a IV. térrajz szerint már csak félkörívet ír le. A többiek ugyancsak a 4. lépést táncolják négyszer, mindig jobbra (kar hátul) a IV. térrajz szerint, majd egyszer járják helyben a 2. motívumot. A dallam végére K és az 1. legény szembe kerülnek egymással.

Dallam harmadszor

1–2. ütem
K és az V. térrajz szerint bejelölt 1. legény a 7. motívumot táncolják egyszer, majd a 4. motívumot egyszer. Az utóbbival K a 2. legény elé kerül. A 2. és 3. legény ez idő alatt katonásan áll és figyeli a másik két legényt.
3–4. ütem
K és a 2. legény ismét ismét a 7. motívumot táncolja egyszer, majd a 4. motívumot egyszer. A negyedik ütem végére K a 3. legény elé kerül. Ezalatt az 1. és 3. legény mozdulatlan.
5. ütem
K a 2/a motívumot, a többiek a 2. motívumot táncolják.
6–7. ütem
K a 3. legénnyel táncolja a 7. motívumot egyszer, majd mindketten a 4. lépést egyszer. A 4. lépéssel K a 3. legény mellé kerül, úgy, hogy a motívummal ½ fordulatot tesz balra, és a VI. térrajz szerint érkeznek.
8–9. ütem
Mindnyájan tapsolnak egyet magasan maguk előtt ¼ szünet ¼ + majd 1/8-ot balra fordulva jobb lábra dobbantanak, ugyanekkor vállfogást vesznek. (Testsúly a jobb lábon.) ¼ szünet ¼ + bal lábbal kezdve három nyújtott sima lépéssel a VI. térrajz szerint haladnak ¼ ¼ ¼ + 1/8-ot jobbra fordulva a jobb lábat bokázva a balhoz zárják ¼.
10. ütem
Mindnyájan a 2. lépést táncolják egyszer, bal lábbal kezdve.

Dallam negyedszer

1–2. ütem
K elengedi a vállfogást, karját könyökben kissé hajlítva oldalt tartja és kétszer táncolja az 5. motívumot. A többiek az első ütem első ¼-re a 3. motívumot járják és felső testtel K felé fordulva figyelik őt.
3–4. ütem
Mindhárom legény kétszer táncolja az 5. motívumot, de (a vállfogás miatt) taps nélkül. Csak K tapsol.
5. ütem
K a 2/a motívumot, a többiek még mindig vállfogással a 2. motívumot táncolják egyszer.
6–9. ütem
A vállfogást elengedve és félkörből sorrá alakulva (VII. térrajz) mindnyájan a VI. motívumot táncolják négyszer. Mivel a lépéssel haladni kell, a rugózásokat a súlylábon isgen kis előre ugrásokkal helyettesítik.
10. ütem
A 2/a motívumot táncolják egyszer.
6–10. ütem ismétlése
Vállfogással ötször táncolják az 1. motívumot mindig bal lábbal kezdve, és ezzel a VIII. térrajz szerint kivonulnak.

Viselet

A korabeli viselet jellegzetessége a magyar szabású és -küllemű, magyar textíliából készült ruha. A magyar büszkeség abban is megnyilvánult, hogy korábbi évszázad magyar viseletei is újra divatba jöttek, ez saját múltunk tisztelete volt. Az alábbi kép Széchenyi Istvánt XVIII. századi viseletben ábrázolja, ez a rajz 1843-ban jelent meg a Honderű című képes lapban.

Ha a kort idézzük, ismernünk kell a huszár öltözetét is. Az ajánlott irodalom számos érdekes rajzot tartalmaz mind az úri magyar, mind a huszár öltözetről.

Hajviselet

A hajviselet – a nők hajára gondolunk – követte a az úri öltözet magyaros törekvéseit. Divatossá vált a falusi frizura. Ezt még az idősebb nők divatosnak tartották, akik már elég régen voltak gyereklányok. Néhány egyszerű, korhű hajviseletet mutatunk.

Kézműves munkák

Huszárcsákó

A csákó „teste” a hengeres rész. A 70 cm. széles dekorációs karton a csákó kerületét tekintve bőségesen elegendő. Magasságának (ha már a dekorációs karton méretében gondolkodunk) 25 cm is megteszi, így egy kartonból két csákó kitelik. Színe sokféle lehet, piros, kék, zöld, fekete, fehér is. Hengerré tűzése történhet ragasztással vagy Milton-kapoccsal. Fedője nem feltétlenül kell. Lelke a szemellenző (sild). Ennek lefelé hajlása a rajz szerinti megoldással biztosítható. A tarkó felőli fekete rátét egyszerűen ragasztható vagy tűzhető. A nemzeti színű sisak-rózsa nem maradhat el. Arany (vagy ezt jelképező sárga) zsinórral díszíthető.

Kisdob

A sisak a valóságost szerencséden idéző viseleti darab. A dob inkább játék, erősen jelképes jellegű. Elkészítéséhez a rajz követése elegendő. Ha a dob „membránja” műanyag fólia vagy pausz papír (esetleg vékonyabb zsírpapír), még talán egy kicsit „pergethető” is.

Párta

Stílusos viselet a lányoknak. A klasszikus forma biztosítja, hogy a párta közel függőlegesen emelkedjen. Anyaga lehet színes karton, de készülhet bármilyen merev papír- (esetleg műanyag) lemez szövettel, filccel történő beborításával. Legszebb, ha gyöngyök díszítik. Nem a sok gyöngy adja a szépségét, hanem a kis „bokrokban” felvarrt kevés színű kisebb szemű gyöngy. Kötöző szalagja, zsinórja tetszőleges színű.

Zászló

A 10x25 centistől a fejkendő méretűig. A kisebbet egyénenként, a nagyobbat csoportosan készítsék. Alapszíne fehér, farkasfogszerű, piros és zöld háromszögekkel díszítsük, a rajz szerint. A kis textildarabok ne legyenek foszlós szélűek, legjobb a filc. Ragaszthatjuk vagy varrhatjuk a zászlóra.

Pénzérme

A munkafolyamat és a termék csak emlékeztet a valóságosra, de érdemes vele bíbelődni, mert a pénzérmék a játék fontos kellékeivé válhatnak.

  Formakészítés

Ha a forma elkészült, keverjünk tejfel-sűrűségű gipszet (ha sűrűbb vagy hígabb a kelleténél, bizony megbánjuk, de hát magunk kárán kell ezt megtapasztalnunk). Ne nyomkodjuk a gipszet a formába, saját súlyánál fogva kell annak belemélyednie a kis mélyedésekbe. Persze túl sok masszát se öntsünk a formába. Ha megkötött. a gyurmából könnyűszerrel kipattinthatjuk, talán már az első esetben sem fog ketté törni óvatlanságunk bosszújaként. Ha igazán megszáradt, arany- vagy ezüst festékkel (akár temperával) befestjük. Tervezhetünk is korabeli Mátyás-tallért, de a közölt rajz alapján vert pénz eredetisége nagy büszkeség.

(Az érmekészítő módszer a Garabonciás játszóházak mestereitől származik.)

  1849-ben vert háromkrajcáros

Pecsétnyomat

Ehhez a művelethez kemény pecsétnyomó szerszám kell, ezt gipszből készíthetjük. Már korábban készítünk a pecsétnél valamivel nagyobb átmérőjű gipsz pogácsát. 8–10 mm széles rajzlap-csíkból korong-palástot hajlítunk és összeragasztjuk. Ezt a tejfelnél valamivel kötöttebb gipsszel teliöntjük, és (legalább egy napon át) száradni hagyjuk. Utána jó, ha a papír palástot letépjük róla.

A pecsét domborzatának „negatívját” kell belevésnünk, ügyelve mindarra, amit fentebb, a pénzérme öntőformájának elkészítésénél leírtunk. A pecsétnyomat persze nem annyira „hegyes-völgyes”, azaz nem annyira plasztikus. A véséshez megfelelő vastagságú, hegyű szeget, esetleg tűt (ezzel nagyon vigyázzunk), kicsiny csavarhúzót használunk. A lefaragott gipszmorzsákat távolítsuk el.

A pecsétviasz (nem mindegyik) írószer boltban kapható. Egy kiszolgált kávékiöntőben olvasszunk meg valamennyit (keveset, mert ha lángra lobban, így könnyebben elbánunk vele, s a kiömlés veszélye is kisebb). Sűrű lekvárrá olvadva az előkészített felületre öntünk annyit, hogy az olvadt viasz saját súlyától szétterülve a kívánt pecsétnyomat méretét adja. A pecsét egy okirat („Királyi diploma”) lezárását, két zsinór összefogását szolgálhatja, ebben az esetben természetesen a csorgó viaszt e két zsinórra kell önteni. A nyomat készítése ezután jön. Ehhez álljon minden készen, hiszen a viasz könyörtelenül megszilárdul. Tehát a pecsétnyomó gipszpogácsát két ujjal megfogva egy pohár vízbe mártsuk mélyen bele, majd így nedvesen helyezzük rá pontosan a forró viaszplecsni közepére. Engedjük el. Ne nyomjuk rá, annyira kell belemélyednie, amennyire a súlya ezt megszabja. A nedvesség a forró viasztól vékony gőzréteget képez, ettől a nyomó pogácsa 3-4 másodperc után könnyedén leemelhető a viaszról (és még sokszor újra használható). Pecsétviasz papírárú boltban kapható.

(A pecsétkészítő módszer a Garabonciás játszóházak mestereitől származik.)

  Széchenyi István birtokához tartozó települések pecsétje

Híd-vám bárcák

A furcsa szólánc a hidak vám-jogát érvényesítette, aki a hídon át akart kelni, hídpénzt, az átvitt áruért vámot fizetett, ezt pedig e bárcával tanúsította a túloldalon. Ha nem tudott bárcát felmutatni, bizony visszaküldték... A bárcát a másik parton mindenképp elvették, nehogy „bérlet” váljék belőle... A bárcák készülhetnek fémfóliából fémdomborítással, de lehetnek kerámiából (agyagból, kiégetve).

Táncrend és cotillon

A bálban a hölgyek a táncrendre írják, „kinek melyik táncot ígérték”. Ehhez persze a táncok felsorolása is szükséges. A kerengő, a polka, a polonéz és a francia négyes mellet legyen ott a körmagyar is, a reformkor híres báli tánca. A táncrend sokféle formát ölthet. Lehet díszes kis notesz, füzetként lapozható címerpajzs-forma, sokszirmú virág, esetleg madárka, melynek szárnya felhajtható, onnan olvassák el a táncos urak lajstromát. Mindez papírból, textíliából, akár fémfóliából készülhet, de úgy találjuk ki, hogy elég idő legyen elkészítésére egy játékprogram keretében. A táncrend kis zsinórocskán függ. és a hölgy derekára, övére van erősítve. Ennek hiányában egy gomb is megtartja.
A cotillont a férfiak viselték, amolyan rendjelként, hasonlított is arra, persze dekoratív anyagokból készült. A hölgyek tűzték bál elején a férfiak mellére. Ebben „nem volt üzenet”. A cotillon szó a franciáknál alsószoknyát jelent, ezen kívül egy XVIII. századi tánc neve. Hogyan lett ebből báli jelkép?

Jutalom szelence

Lótenyésztésben jeles urak díjazására szánt pénzösszeget ilyen díszes szelencében adták át. Készítsük agyagból, vagy – ha nem riadunk meg a különleges technikától (itt nem ismertetjük) –, készülhet dombordíszítésű bőrből. Ehhez hasonló, de csak „pótmegoldás”, ha papírmassé szelence készítésére vállalkozunk.

  A „Széchenyi-díjat” tartalmazó szelence két oldala.

Papírszínház

Ez a játékdivat korábbi századokból ered, persze inkább a felnőttek kedvtelése volt ez is, mint számos mai „gyerekjáték”. A mi papírszínházunk Vörösmarty Csongor és Tündéjét kelti életre. A színház szerkezetét külön rajz tartalmazza, és valamennyi szereplő elkészíthető. Megállnak a saját talpukon, de felragaszthatók hurkapálcára, így felülről lehet őket mozgatni. Más méretben és stílusban is megrajzoltuk a papírbábokat. A színpadot és a papírfigurákat színezzük ki. Aztán eljátszhatjuk az ördögfiókák cselszövését a palást, a bocskor és az ostor megszerzésére. Ha a játék rögtönzött szöveggel már eldöcög, próbáljunk meg rövid részletet megtanulni az eredeti szöveggel. Nem könnyű... Élőben is érdekes a rögtönzés.





Gőzmozdony-modell

Ezt a mozdonymodellt Széchenyi István kapta ajándékba barátaitól. Széchenyi bizakodó mondása volt: „Borura derű” – erre utal a mozdony neve: Derűnek hívták. Készítsük el tetszőleges anyagból vagy anyagokból.

A kézműves tevékenységek megjelenhetnek önállóan is egy idevágó órasorozatban, mint ahogy a rögtönzéses játékok is részei lehetnek például egy-egy olvasás órának.

Amennyiben a kézműves munkák önállósulnak, gondoljuk át ezek módszerét. El kell fogadni, hogy nem minden gyereket érdekel ugyanaz a technika. Van, aki allergiás egyes anyagokra, netán undort vált ki belőle. Ettől függetlenül is szabad választást kell biztosítani számukra. Végső esetben a megfelelően alapozott rajzolás, esetleg irodalmi alkotás is megfelelő feladat lehet.

Kívánatos, hogy „céhek” alakuljanak, ahol különféle munkák folynak párhuzamosan. Célszerű a gyerekekkel együtt végiggondolni, hogy mi az anyagszükséglet. Ha van erre idő, akkor önálló időegységet szánhatunk a kisegítő eszközök (nyersanyagot és végterméket tartalmazó dobozok, vagy tálcák) előkészítésére. A következő időegységben a valódi alkotó tevékenységhez már úgy állhatunk hozzá, hogy csak „teríteni” kell. (Ha erre nincs idő, akkor ez a feladat a foglalkozás vezetőjére vár.)

A foglalkozás vezetője csak a technikát, a történelmi időszak technikai lehetőségeit, anyagait ismertesse. A technikailag létrehozott tárgy díszítése legyen az „alkotó” szabad képzelőerejének eredménye.

Fokozza a foglalkozás élményét a kézműves foglalkozáshoz vázolt (pl. vásári) keretjáték, utóbbihoz az eljátszott vásári zsivaj és a korhű zene.

Tilos az osztályozás, a minősítést pl. korhű mesterlevél, segédlevél kiadásával oldjuk meg.

Ajánló bibliográfia

1848–49. A szabadságharc és forradalom története.. Budapest: Videopont K., 1996

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Budapest: Püski Kiadó, 1997

Bertényi – Gyapay: Magyarország rövid története. Budapest: Maecenas K., 1992

A szabadságharc kilenc nagy csatája. Budapest: Magyar Helikon, 1978

Forradalom és szabadságharc. (Képes történelem). Budapest: Móra, 1976

Haza és haladás. (Képes történelem). Budapest: Móra

Így élt a szabadságharc költője. Budapest: Móra

Laszlovszky József: A magyar címer története. Budapest, 1989

Barczy Zoltán – Somogyi Győző: Magyar huszárok. Budapest: Móra, 1987

Széchenyi és kora (Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára). Budapest: 1991

Magyarország szabadsága. Énekek. (Tari Lujza)

Szerzők, források

Ez az anyag a szerzőnek különböző történelmi játékok szerkesztésében, szervezésében és vezetésében szerzett tapasztalatain alapul. Kiemelt értéket képvisel ebben a Garabonciás Művészetpedagógiai Műhely szakembereivel végzett közös munka és a történelmi játékokon nevelkedő Garabonciás Gyermekegyüttessel alakulásától eltöltött egytucat éve.

A szerző e módszerek terjesztését küldetésének tekinti, szerzőségét azonban nem kívánja véka alá rejteni.

Különböző módszertani leírások közlésének engedélyéért és kérésre készített anyagokért a szerző köszönetét fejezi ki:

Vadady Ágnesnek (tánc)
Kemecsey Nórának (ajánló bibliográfia), valamint
Görög Júliának (kivágós játékok rajzai és magyarázó ábrák)

A közölt reprodukciók forrása az irodalomjegyzékben megtalálható.

Külön köszönet illeti Kovács Hedvig pedagógust értékes észrevételeiért.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.