Megjelenés éve: 
2013

A cikk megjelent: Némethné Katona Judit Bioindikáció környezetpedagógiai szerepe és jelentősége környezeti haváriák megelőzésében XIII. Országos Neveléstudományi Konferencia 2013 Irányzatok és eredmények a környezetpedagógiai kutatásokban konferencia előadás és tanulmánykötet, konferencia cikk, konferenciaközlemény, pp. 186-191.

1. Környezetminősítés ökológiai és pedagógiai igénye

 

A természet emberi igénybevétele egyre inkább megközelíti a természeti törvények által megszabott határokat, ezáltal olyan természeti értékek mennek veszendőbe vagy válnak veszélyeztetetté, amelyek megismételhetetlenül egyediek, nem pótolhatók vagy egyszerűen nélkülözhetetlenek a társadalmak további fejlődéséhez. A bekövetkezett állapotban az emberiség és a bioszféra sorskérdésévé vált a XX. század második felére, hogy a nemzetállamok be tudják-e építeni a jövő nemzedékek iránti erkölcsi felelősségérzetet a társadalmi és gazdasági döntéshozatalba. A természeti erőforrások védelme és megőrzése, valamint a fenntarthatóság és az egészség összefüggéseinek megértése a környezettudatos szemléletformálás és magatartás függvénye. A környezetminőség- és környezetminősítés társadalmi igény, mely egyszerre bír ökológiai és pedagógiai tartalommal. A fenntarthatóságra nevelés célkitűzései a környezeti elemek megfigyelésére, elemzésére irányulnak, így egyben a környezetminőség vizsgálatát is jelentik.

Az 1980-as évek végére az is beigazolódott, hogy előrelépés a környezetminősítés területén csak akkor képzelhető el, ha a kiinduló-alapozó és az ellenőrző-hatáselemző felmérések ökológiai szemlélettel, az élőlények előfordulási „mintázatainak” elemzésére támaszkodva történnek. Az ökológiai szemlélet alapján az éppen akkor és ott ható tényezőkre kell összpontosítani, nincsenek általános érvényű, minden területre egyformán alkalmazható modellek. A környezet- és természetvédelmi vizsgálódások tárgyát az élőlények sajátos szerkezetű-viselkedésű, szupraindividuális (egyed feletti) egzisztenciális rendezettségének megértése, illetve a rendezettséget előidéző környezeti tényezők, és a befolyásoló antropogén beavatkozások hatására kialakult ökológiai változások képezik. A térben és időben bekövetkező mennyiségi változások, valamint a viselkedés, elsősorban limitálással irányított különböző jelenségek és folyamatok által meghatározottak. E jelenségeken és folyamatokon keresztül az élőlények jelzik (indikálják) a környezet minőségét és annak változását.

A környezettudatos szemlélet és magatartás megteremtésének vezérlő motívuma a környezetért felelős életvitel elősegítése. Ez a magatartás értékrend-, attitűd-, érzelmi viszonyulások formálását, és a környezetről-társadalomról kialakítható tudás bővítését célozza. A környezeti nevelési kutatások eredményeinek elemzése azt mutatja, hogy a környezeti ismeretek önmagukban nem elegendőek a környezetért felelős magatartás megvalósításához. Környezettudatos életvitelt azok a személyek tudnak csak tanúsítani, akik azon túl, hogy ismerik a fontosabb környezeti fogalmakat, az aktuális környezetvédelmi problémákat és tennivalókat, az adott probléma megoldásához használható cselekvési stratégiákat, elkötelezettek a cselekvésben és gyakorlatuk is van ebben [3]. A környezettudatosság kialakulását elősegítő készségek és ismeretek fejlesztése a környezet rendszerként történő értelmezésén, az élő és élettelen alkotók együttes hatásmechanizmusának bemutatásán alapszik, és feladatok végrehajtása által, cselekvések során valósulhat meg. Itt kapcsolódik össze az ökológiai tartalom a környezetpedagógiai tartalommal. Olyan integrált környezetpedagógiai-ökológiai fejlesztési terület ez, amely az adott természeti – társadalmi környezetben jelentkező globális kihívásokra keres és kínál megoldásokat az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében, hogy az egyén a környezeti kihívásokra konstruktív válaszokat tudjon adni. A cél a természeti rendszerek, az ökoszisztémák egyensúlyi állapotának visszaállítása, s ez csak cselekvéssel valósítható meg. A környezettudatos szemlélet- és cselekvés kialakítását, formálását meghatározó főbb kompetencia területek: felelősségvállalás (környezeti kihasználás- és társadalmi fogyasztás egyensúlyának megteremtéséért); információkezelés; kritikus szemlélet- és gondolkodás; problémamegoldás; kreativitás és kezdeményezőkészség; rendszerszemlélet, a globális környezeti rendszerek hatásmechanizmusainak ismerete; módszerek és procedúrák befogadása; innovatív gondolkodás; önismeret- önfegyelem- önkritika; együttműködés, kooperáció és hatékony kommunikáció. A felsorolt kompetencia területek fejlesztését motiváló módszereknek ötvöznie szükséges az ökológiai, tájelemzési szakmódszereket és a környezetpedagógiai, nevelési módszereket.

A környezetmérnök szakemberek területfejlesztés vagy új beruházások telepítése kapcsán gyakran kerülnek szembe környezeti hatástanulmányok elvégzésére irányuló kéréssel. A felsőfokú környezetmérnök- és mérnöktanár szakirányú oktatás során – a környezettudatos magatartás és életvitel kialakítására irányuló nevelés alapvető és elsődleges igénye mellett – ezért is szükséges az oktatás részeként terepi élőhely-vizsgálatokat és feladatokat a tárgyak tananyagába integrálni.

 

2. Környezeti haváriák megelőzése bioindikációval

 

Környezeti katasztrófák, súlyos haváriák elkerülésének, megelőzésének sok esetben módja lehet az ökológiai szempontú állapotfelmérés, környezetminősítés.

Azt az állapotot, amelyet az élőlények térbeli, időbeli és mennyiségi reprezentáltsága tükröz, biológiai környezetminőségnek nevezzük. A biológiai folyamatok sokféle tér- és idődimenzióban szervezetten játszódnak le. E szervezett működést nevezzük biológiai organizációnak. Ez az organizáció, szerveződési szinteket hozott létre, melyek alapján eltérő minősítést végezhetünk:

1. Infraindividuális (egyed alatti) szintű értékelés esetében csupán egyetlen élőlényt, egyedet vizsgálunk, illetve annak tulajdonságait, szerveit, sejtjeit, génjeit.

2. Szupraindividuális (szünbiológiai, egyed feletti) szintű értékelés alkalmával a vizsgálat tárgya adott faj populációja (az egy fajhoz tartozó térben és időben együtt lévő, tényleges szaporodási közösséget alkotó egyedek összessége), illetve a társulás, ahol adott helyen és időben különböző populációk sajátos együttélése figyelhető meg.

            Az ökológiai szempontú állapotfelmérés a környezetminősítésnek az a típusa, amely az utóbbi szupraindividuális, egyed feletti szintet képviseli, ahol az élővilág minőségi és mennyiségi összetételét, illetve a tér- és időbeli eloszlásuk kialakulásáért felelős tényezőket egyaránt tulajdonságnak tekintve értékeljük. A felmérés során elemzés céljából alapadatokat, állapotjelzőket és minőségi mutatókat rögzítünk. Az élőhely állapotának, és társulás-szerkezeti változásainak vizsgálata a természetben végzett analízissel, majd egy elméleti szintézissel történik az alábbiak szerint.

Az élőhelyek felvételezésére több módszer is létezik. Az Óbudai Egyetem környezetmérnök szakos hallgatóival szervezett élőhely-felméréseink során az Európában legelterjedtebb, klasszikus felvételezési módot, a Zürich-Montpellier iskola által bevezetett és az EU által elfogadott kvadrát-felvételezést alkalmazzuk.

A mintaterületek helyének megfelelő kiválasztása fontos szempont, hiszen ha azok karakterisztikája, sajátosságai a vizsgálandó területen nem tipikusak, nem lényegi meghatározottságúak, az adatokból nem tudunk megfelelő következtetéseket levonni. Egy- egy kvadrát kijelölésénél mindig figyelünk arra, hogy az a vizsgálni kívánt társulást a karakterfajokra támaszkodva egyértelműen reprezentálja és vegetációja (növényzettel borítottsága) természet-közeli állapotú legyen.

A kvadrátok cönológiai felvételezését %-os borításbecsléssel az edényes növényekre vonatkozóan végezzük el. A teljes négyzet területére meghatározzuk a degradációs tényezőket és jelenségeket, például az erózió mértékét (1. ábra), inváziv fajok jelenlétét és arányát, esetleges bányaművelés és külszíni fejtés tájalakító hatásait. Bioindikátorok segítségével meghatározzuk a környezeti tényezők jellemző sajátosságait (vízellátottság, szárazság, talaj pH).

            Ajka város határában, valamint Almásfüzítő és Mosonmagyaróvár közelében található vörösiszap tározók környezetében a MAL Zrt által jelzett kiépített monitoring hálózat működtetése mellett hasznos lehetett volna a vegetáció és élőhely-változás nyomon követése is. A vörösiszap tározó gáton túli területein a talaj pH vizsgálata mellett a növényfajok területi elhelyezkedése és dominanciájának alakulása, felmérése sokat segíthetett volna az átszivárgás tényének megállapításában, a havária elkerülésében.

 

3. Biomonitoring eredmények elemzése, értékelése és ezek jelentősége

 

 

            Élőhely-típusok felvételezése (2. ábra) és elemzése alapján megállapítható, hogy a vegetációt milyen mértékben alkotják tág tűrőképességű, a környezeti változásokhoz jobban alkalmazkodó fajok, illetve kiderülhet, hogy a karakterfajok összetétele a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás során hogyan változott meg. A klímaváltozás következményeként például az élőhelyeken kiemelten fontos a szárazságkedvelő és szárazságtűrő fajok reprezentáltságának felmérése. Hasonlóképpen informatív tényező a vízigény szerinti differenciálódás kiértékelése. A vegetációt alkotó fajok növényföldrajzi egységekbe (európai, eurázsiai, balti, mediterrán) történő besorolása alapján megállapítható a klímaváltozás, tájváltozás és élőhely átalakulás ténye, valamint tendenciája.

            A vörösiszap tározók körzetében az esetleges átszivárgások következtében lúgosabb kémhatású talajviszonyok alakulhattak ki, s ez megváltoztatja az élőhelyek fajösszetételét, fajdiverzitását. Az erősebben lúgos pH-jú környezeti állapothoz alkalmazkodni tudó növényfajok száma viszonylag csekély, így a bioindikáción alapuló ökológiai állapotértékelés fontos kiegészítője lehet a műszeres monitoring hálózat jelzéseinek.

Egy terület természetes, természet-közeli állapotát jól reprezentálja a területen található fajok természetvédelmi szempontú értékelése (3. ábra). Unikális, védett, endemikus (bennszülött) és természetes kísérő fajok nagyobb arányú előfordulása természetes állapotokra utal, míg a természetes zavarástűrők magasabb aránya már degradációra figyelmeztet. Az adventív és gyomnövények inváziv jellegű megjelenése biztos indikátorai a terület leromlásának, a természetes jelleg veszélyeztetésének. A környezeti tényezők közül a hőmérséklet és nedvességtartalom mellett a vegetáció szempontjából a talaj összetétele, kémhatása kiemelt jelentőségű. Az ökofaktorok és a növényfajok alkalmazkodási útjait figyelembe véve adott területen több éves, évtizedes felmérési eredményeket összehasonlítva képet kaphatunk az élőhely változásairól. Ha a fajok változatlan ismétlődése és egyedszámuk állandósága figyelhető meg az adott területen, akkor megállapítható, hogy jelentős bolygatás, klímaváltozás okozta változás vagy antropogén szennyezés következtében kialakuló degradáció nem jellemző. Ugyanakkor a fajok kicserélődése vagy egyes fajok megléte, de jelentős egyedszám csökkenése utalhat az élőhely környezeti tényezőinek jelentős mértékű megváltozására, mint például a vörösiszap tározó környezetében jelentkező pH változásra.

A cönotípusok (társulási jellemzők) szerinti összehasonlítás a terület szukcessziójának sajátosságaira utalhat. Hazánk gyeptársulásainál például egyre fokozódóbb mértékben figyelhető meg a beerdősülés ténye.

 

Összegzésként megállapítható, hogy az élőhelyek felmérése, a megőrzésüket segítő rendszeres monitoring vizsgálatok és elemzések nemcsak a biodiverzitás, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából fontosak, amit az EU „Habitat (élőhely) védelmi irányelve” is motivál, hanem a környezeti haváriák prevenciójában és rehabilitációjában is jelentősek. A bioindikátorok segítségével megvalósuló állapotelemzések nemcsak tényfeltárásra alkalmasak, hanem az okok és összefüggések felismerésében is lényegiek.

 

Irodalomjegyzék

 

 [1] Érdiné Szekeres R. (2009.04.21-22.): Környezetmegőrzés a ma és a jövő szolgálatában előadás, Óbudai egyetem Föld napja szakmai napok

 [2] Fodor L. – Váczi O. – Török K. szerk. (2007) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Környezeti és Vízügyi Minisztérium Budapest

 [3] Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, 2003

 [4] Némethné Katona J. (2006) A környezet- és természetvédelmi oktatás terepi lehetőségeinek alkalmazása és módszereinek továbbfejlesztése NyME, Sopron

 

1. ábra Vízerózió tanulmányozása

 

3. ábra Élőhely-felmérés felhagyott bányaterületen, Bakony, Fenyőfő

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.