wadmin | 2009. jún. 17.

Mayer József

Önkormányzati stratégiák a tanulói leszakadás elleni küzdelemben

1. Bevezetés

Az elmúlt évi előadásom alkalmával azt ígértem, hogy a következő konferencián számos olyan, már működő megoldást fogok bemutatni, amelyek az önkormányzatok közreműködésével bizonyos eredményeket értek el a hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcainak csökkentésében. Noha a közoktatás egyik legsúlyosabb és mind ez ideig nem megoldott problémájáról van szó, némiképpen meglepetést kelthet, hogy viszonylag csekély azoknak a törekvéseknek a száma, amelyeket például egy konferencián bemutatva sikertörténetként lehetne bemutatni. Azt tehát most sem ígérhetem, hogy a példák száma „végtelen” lesz. Nem véletlen ez. Köztudott, hogy a hátrányos helyzetű tanulókkal kapcsolatos pedagógiai tevékenység szakmán belüli presztízse rendkívül alacsony, továbbá az is, hogy a különféle szándékokkal összeállított iskolai rangsorok egyike sem tartalmaz olyan mutatót, amely a lemorzsolódás csökkentésére irányuló iskolai gyakorlatot vagy bármilyen más, az iskolai kudarcok felszámolására törekvő pedagógiai–szakmai szándékot olyan sikerkritériumként értékelne, amely az érintett iskolák társadalmi, szakmai megbecsülését jelentős mértékben befolyásolhatná.

A tavalyi előadás egyik konklúziója az volt, hogy azok az iskolák, amelyek ezen a téren mégis eredményt tudnak felmutatni, azt azért tudják, mert felismerték, hogy önerejükből csak további vergődésre futja. Ezért vállalva az új helyzetből adódó nehézségeket, olyan kooperatív technikákat alkalmaztak, amelyek során a siker érdekében együttműködést kerestek (és találtak) olyan partnerekkel, akik számos esetben a közoktatás rendszerén kívülről érkeztek, de szándékaik és célkitűzéseik megegyeztek az iskolákéval.1 Az előremutató megoldást tehát a szektorok közötti együttműködések területén lehet a legnagyobb eséllyel kialakítani.

2. Miről szól ez az előadás?

Ebben az előadásban megpróbálok túltekinteni a tanköteles tanulók iskolai problémáin. Ennek oka elsősorban az, hogy életkortól függetlenül igyekszem egységben szemlélni mindazoknak az embereknek az iskolával kapcsolatos problémáit, akik így vagy úgy, de valamikor súlyos iskolai eredetű kudarco(ko)n estek át tanulmányaik során, amely bizonyos szempontból, többnyire szándékaikhoz képest negatívan, de befolyásolta (vagy befolyásolja) életpályájukat, karrierjüket, céljaikat.

Amikor az iskolai kudarcok csökkentéséről beszélünk, akkor a már tanköteles koron túl lévő, fiatal és kevésbé fiatal felnőttek is a szemünk elé kerülnek, mert tudjuk, hogy még a késői rehabilitáció is jócskán megtérül a társadalom szempontjából. Egyáltalán nem mindegy, hogy a következő nemzedékek tanköteles korúvá váló tagjai milyen iskolai élményekkel rendelkező családokból érkeznek az iskolákba.2 A helyi társadalmak számára kulcskérdés az ott élők iskolázottsága, amelynek színvonala meghatározója a munkaerő-piaci részvételnek, a szegénység mértékének, a társadalmi konfliktusok számának és minőségének. Könnyű belátni, hogy az iskolai kudarcok nagy száma idővel jelentős tehertétellé válik mindenki számára.

Ha az alábbi táblázatban felsorolt néhány problémát végiggondoljuk, látható, hogy noha más és más az indíték, a megoldások arra mutatnak, hogy az igazi orvosságot minden esetben a tanulás újrakezdése, a képzési rendszerekbe történő (újra) bekapcsolódás jelenti. Az önkormányzat szerepe ezen a ponton válik meghatározóvá, mert az esetek túlnyomó többségében itt olyan személyekről és családokról van szó, akik önerőből már nem képesek arra, hogy a szóban forgó lépéseket megtegyék.

probléma következmény mit tehet a helyi társadalom?
Iskolai kudarc Kimaradás, alacsony iskolai végzettség Reintegrációs törekvések támogatása a tanulás világába
Elszegényedés Negatív jövőkép, apátia Segélyek biztosítása, tanulási törekvések támogatása
A munkahely elvesztése, a munkaerőpiacról történő tartós kirekesztődés Munkanélküliség tartóssá válása – negatív jövőkép kialakulása Segélyek biztosítása, képzési programokban történő részvétel támogatása

Hogyan működtethető eredményesen e problémahalmaz kezelése? Az alábbi ábra erre kínál sémát.

Hogyan működtethető eredményesen e problémahalmaz kezelése?

Az alapkérdés az, hogy rendelkezik-e vagy nem az önkormányzat stratégiával a hátrányos helyzetűek kezelésére. A tapasztalatok szerint még a nagy(obb)városok esetében sem készültek el ilyen dokumentumok, ami önmagában is gátját képezheti a probléma megoldásának. A rendelkezésre álló intézményhálózat koordinálásnak a szándéka a másik meghatározó elem. Azt látjuk, hogy az egyes szektorok törekvései, még akkor is, ha azok jól átgondoltak, számos esetben elsuhannak egymás mellett. Ami igazából veszendőbe megy, az a szektorok egymást (fel)erősítő törekvései.

3. A helyi rendszer elemei

Ha az alábbi ábrát megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy alapvetően azoknak az intézményeknek a kooperációjáról van szó, amelyek az iskoláztatásban, a képzésben, legyen az iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli, részt vehetnek. Azért kell a kooperációt hangsúlyozni, mert jelenleg ezek az oktatási és képzési területek nem vagy csak esetlegesen kapcsolódnak össze.

A helyi rendszer összekapcsolódó elemei

A rendszer meghatározó jelentőségű elemeit azok a programok képeznék, amelyek mind a felnőttek, mind pedig a tanköteles korú tanulók esetében az otthoni tanulási tevékenységhez nyújtanának támogatást.3 Jelenleg azonban az ilyen típusú oktatási és képzési támogatásokra a központi költségvetésben nincs forrás.

Az alábbi táblázatban azok a további problémák és a lehetséges önkormányzati válaszok olvashatók, amelyekkel ugyancsak szembe kell nézni:

Probléma Kérdések Lehetséges önkormányzati lépések
Munkaerőpiaci igények Tudnak-e ezekről a helyi szereplők? Információszolgáltatás + tanácsadás
A foglalkoztatás feltételei Van-e kapcsolatuk a munkáltatókkal? Koordináció az egyes szervezetek és személyek között
A társadalmi befogadás/kirekesztés mértékének megítélhetősége Létezik-e regionális, helyi szintű egyeztetés/párbeszéd a szereplők között? Társadalmi szintű párbeszéd kezdeményezése és koordinálása, esetleg konfliktuskezelés

4. Hogyan kapcsolhatók a helyi törekvések a Nemzeti Fejlesztési Tervhez?

Az alábbi ábra bemutatja azt a lehetséges összefüggésrendszert, amely a helyi kezdeményezéseket „makroszintű” dimenzióba helyezi. Itt elsősorban az látszik fontosnak, hogy az egyes komponensek mentén kialakuljanak azok a kezdeményezések (és megfogalmazódjanak azok a stratégiák), amelyek

  • alkalmasak lehetnek a helyi (többnyire nem elégséges) forrásigények kielégítésre,
  • képesek a megszerzett források célirányos és hatékony felhasználására.

Kapcsolódás az NFT-hez

5. Egy kutatás margójára

A következőkben bemutatandó néhány példa egy széles körű kérdőíves kutatás, valamint az ezt kiegészítő helyszíni terepmunka (interjúk, dokumentumelemzések, esettanulmányok) eredményeire épül.4 A megemlített megoldásokon kívül természetesen számos jó és előremutató program található az ország településein az önkormányzatok közreműködésével. Amelyekről itt beszélünk, alkalmasak arra, hogy kövessék példájukat, de arra is, hogy tevékenységüket továbbfejlesszék a helyi feltételek és lehetőségek figyelembevételével.

E témára vonatkozóan a kutatásból a következő általános tapasztalatok vonhatók le:

  • Ritka a koherens, gyakorlatban is működő önkormányzati stratégia. Arra van példa, hogy az egyes területeken – különösen ott, ahol erre elkötelezett személyeket sikerült alkalmazni – jól és eredményesen működtethető programok készülnek, ám ezek hatékonyságát a szektorok közötti kooperáció hiánya, illetve esetlegessége jelentős mértékben csökkenti.
  • Számos helyen készülnek papíralapú stratégiák, amelyekben elméletileg kidolgozták a tennivalókat, ám a papírra fektetett elképzelések realizálására szemmel láthatóan nincs igazi esély.
  • Problémát jelent az elkészült koncepciók esetében az, hogy nincs koordináció és kooperáció az egyes (szak)területek között. Ennek a hiánya, mint már ezt érintettük, jelentős mértékben csökkenti a hatékonyságot.
  • Nem választható el ez a kérdés az adott településen élő roma népességtől. Ahhoz, hogy az ő helyzetükre megoldásokat találjunk, mindenképpen be kellene vonni a döntéshozatalba képviselőiket, a települési CKÖ-kat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy erre egyelőre csekély a szándék, vagy sok esetben a kapcsolat kimerül a formalitásokban.
  • A forráshiány nem teszi lehetővé a gazdag tartalommal rendelkező átfogó (és végrehajtható) stratégiák kimunkálást. Ezért a rövid időtartamú „tűzoltás” típusú megoldások dominálnak, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a felmerülő problémákat a maguk teljességében oldják meg. Ad hoc megoldások, szegényes kínálat, többnyire ez a kép jellemzi az önkormányzati megoldásokat.

Aligha vitatható – ebben ma egyetértés van –, hogy a roma népesség többsége a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok közé tartozik. Helyzetükön számos program kíván segíteni, ám az eddigi eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Hiányérzetünk egyik oka az, hogy a programok többsége nem komplex jellegű támogatás. Hiába irányulnak a tanköteles korú tanulók iskolai előrehaladásának biztosítására, ha a család feltételrendszerén, a szegénységen nem tudunk alapvetően változtatni. Az alábbi grafikonról leolvasható, hogy noha vannak jelentős eredmények – pl. az ingyenes óvodáztatás biztosítása –, azonban e törekvések hatékonyságát hallatlan mértékben gyengíti az a tény, hogy a pedagógusok továbbképzése ezen a területen kevéssé halad előre. Az is komoly problémának látszik, hogy a roma családokat (szülőket) a tanulókat érintő döntésekbe az iskolák alig-alig vonják be.

Roma tanulók iskolai sikerességét elősegítő programok

Diagram: a roma tanulók iskolai sikerességét elősegító programok

Ami a családok támogatását illeti, jól látható, hogy elsősorban segély jellegű támogatásokról van szó. Az első csoportba a rendszeres és az alkalmi jellegű segélyeket, míg a másodikba a munkát biztosító közhasznú (közmunka) jellegű tevékenységeket sorolhatjuk. Mindkét esetben azt látjuk, hogy ezek időszakosak, adott esetben a külső forrásoktól is függően ad hoc jellegűek. A közös bennük az, hogy jelentősnek látszó forrásfelhasználás mellett sem érhető el számottevő eredmény, mert a résztvevőket nem tudja a munkaerőpiacra bejuttatni és a helyzetüket ott stabilizálni. A megoldást – már itt szeretnénk előrebocsátani – olyan koncepciók megvalósításával tudjuk csak elképzelni, amely a foglalkoztatást összeköti a képzéssel. Ennek, a jelzetteken túl, az lenne a nehezen felbecsülhető haszna, hogy létrehozhatná a „tanuló családot”, mint olyan romacsalád-modellt, amely elméletileg és gyakorlatilag is alkalmazkod(hat)na az élethosszig tartó tanulás és a tanuló társadalom eszméjéhez, hazai gyakorlatához.

A roma családokat támogató intézkedések jellege

Diagram: a roma családokat támogató intézkedések jellege

A fentieket a megvalósuló szociális programok kapcsán is megerősítve látjuk. Az ezen a területen leggyakoribb közmunkaprogramokat – amelyek rövid időtartamúak és nem kínálnak valódi esélyt (és kapcsolatot) az elsődleges munkaerőpiaccal – jelentős távolság választja el a tanulást támogató ösztöndíjaktól, az egyének képzését segítő programoktól.

6. Létező megoldások

6.1. Beret

A település a Csereháton, az ország egyik legelmaradottabb – Miskolc és a magyar– szlovák határ közötti – térségében található. Itt tevékenykedik a Kess Bakker által létrehozott és működtetett Alapítvány a Magyarországi Cigányok Megsegítésére (Stichting Steundfonds Hongaarse Zigeuners) programja, amely 1993 óta próbál a romák érdekében lépéseket tenni a diszkrimináció, a kirekesztettség felszámolásáért.

Az alapítvány nagyon sok irányban próbálkozott. Volt egy időszak, a ’90-es évek második felében, amikor mezőgazdasági projektekkel foglalkoztak. Aztán lehetőségeikhez mérten nekiláttak a lakások felújításának, majd létrehoztak egy kis családgondozói hálózatot, amely 18 faluban működött a Csereháton.

Általános iskolás gyerekek számára szerveztek különböző foglalkozásokat. A siker mindig attól függött, hogy kivel tudtak a falvakban kapcsolatot teremteni, s ott menynyire tudták saját terveiket az ott élők elképzeléseivel összehangolni. A sok kezdeményezésből, programból elsősorban az ösztöndíjprogram maradt meg. A gyerekek és a fiatalok saját célkitűzéseik szerint tudnak ennek segítségével tevékenykedni.

„A fiataltól azt várjuk, hogy fogalmazza meg az elképzelését, ťmit akarsz, nem csak jövőre, hanem az életedben?Ť, és ha a tervben fantáziát, koncepciót látunk, akkor kidolgozzuk a támogatás feltételeit. Hangsúlyozom, hogy ami döntő, az a személyes kapcsolat. Mondok egy példát. Ismerek egy családot, akik az egyik közeli faluban laknak. Két általános iskolás gyermekük van. A lakásban a helyzet katasztrofális. Gyakran meglátogatom őket. Sokszor előfordul, hogy egyedül vagyok, ilyenkor abban állapodunk meg, hogy az asszony ott vacsorát főz nekem, s ilyenkor azt látni, hogy lassan a lakásban javulnak az állapotok. Én ebben segítek, adok hozzá dolgokat, ha például észreveszem, hogy az egész család egy tányérból eszik, akkor szerzek tányérokat, evőeszközöket. De a legfontosabb, hogy én, mint vendég, az engem vendégül látó asszonyt komolyan veszem, mint szakácsot és mint vendéglátót. Együtt fogyasztjuk el a vacsorát, ami újabb lehetőséget nyújt a problémák mélyebb és alaposabb megismeréséhez. Ez a helyzet nagyon hat a családra.” – foglalja össze a legfontosabbakat Kees Bakker.

Az önkormányzat, amely csekély forrásokkal rendelkezett, bekapcsolódott a programba. Az alapítvány célrendszerét az alábbi táblázat tartalmazza:

Az alapítvány célrendszere

Az önkormányzat infrastruktúra-fejlesztéssel tudott kapcsolódni a programhoz oly módon, hogy a konyhák, mosókonyhák működtetéséhez ingatlannal járult hozzá. A későbbiekben – mintegy második lépésként – egyre nagyobb szerepet vállalt a programmal összefüggő koordinációs tevékenységből, s végül bekapcsolódott abba a programba, amely a közlekedési nehézségekkel küzdő apró falvakban élő tanulók számára a városokban lévő iskolákhoz iskolabuszos elérhetőséget biztosított. Az ábráról az is leolvasható azonban, hogy az önkormányzat folyamatos szerepvállalásának hatékonyságát a forráshiány gátolja.

Az önkormányzat szerepe

6.2. Nyírség

6.2.1. Keleti Ébredés Közalapítvány

A közalapítványt 7 település önkormányzata hozta létre (Baktalórántháza, Gávavencsellő, Nagyhalász, Nagykálló, Tiszadob, Tiszavasvári, Tiszaeszlár). Az egyik célkitűzés az volt, hogy alfabetizációs és felzárkóztató tanfolyamok szervezésével elősegítsék a térségben élő hátrányos helyzetű (az esetek többségében roma) lakosság munkaerőpiacra jutásának esélyeit. A képzési program sajátossága a moduláris rendszer volt, amely a tananyagot kisebb egységekre bontva tette eredményesebben elsajátíthatóvá. Az alapkompetenciák (írás, olvasás, számolás) elsajátítása mellett egészségügyi alapképzésre, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő ismeretek közvetítésére, valamint egy átfogó, szemléletet formáló és új ismereteket is biztosító részprogram lebonyolítására került sor „Ember és környezete” címmel.

A közalapítvány által szervezett OKJ-s tanfolyamokon a lemorzsolódás rendkívül alacsony volt, mindössze 7%, ami messze alatta maradt az ilyen típusú képzéseknél tapasztalható arányoknál.

6.2.2. Szocio East Egyesület

Ez az egyesület a regionális forrásközpont helyett jött létre. Alapvető célkitűzése

  • a helyi szociálpolitikai rendszer fejlesztése,
  • az információszolgáltatás az önkormányzatok részére is,
  • a kliensközpontú programok megszervezése és lebonyolítása.

Ez utóbbi tevékenység(kör) meghatározó jelentőségű lehet az önkormányzatok számára, hiszen lehetővé teszi a helyi humánerőforrás-fejlesztéssel összefüggő stratégiai elemek átgondolását.

Miről van szó ebben az esetben? A szegénység önmagában gátját képezi annak, hogy akár személyek, akár családok bekapcsolódhassanak oktatási és képzési programokba. Az anyagi nehézségeken az érintettek magáneredetű uzsorakölcsönök felvételével igyekeznek segíteni. Ez azonban egy olyan adósságcsapdát hoz létre, amelyből csak újabb (anyagi) és más jellegű áldozatokkal lehet csak megszabadulni.5 Ezen a helyzeten kíván segíteni

  1. a Háztartási Adósságkezelő Tanácsadó Iroda,
  2. a jogsegélyszolgálat hátrányos helyzetűeknek.

Az önkormányzat(ok) e szolgáltatások támogatására információt szolgáltat(nak) az általuk készítetett elemzésekre támaszkodva. Az adatok és információk lehetőséget nyújtanak az egyesület munkatársainak ahhoz, hogy a támogató/segítő tevékenység kapcsán eljuthassanak a célszemélyekhez.

6.2.3. Roma Közösségi Ház – Huszár Telep – Nyíregyháza

A többnyire romák által lakott telepen létrehozott közösségi ház a hátránycsökkentést tűzte ki célul. Olyan szolgáltatásokat kínál, amelyek javítják

  • az információkhoz való hozzáférés esélyeit, részint szakkönyvtár működtetésével, részint pedig olyan
  • korszerű képzési programok (számítógép, idegen nyelv tanítása) beindításával, amelyek javítják a romák munkaerő-piaci esélyeit.
  • Ezt egészíti ki az identitás erősítését szolgáló roma népfőiskola működtetése, amely mindemellett a közéletiséggel összefüggő szerepvállalásokra készíti fel a résztvevőket.
  • Itt sem hiányzik az „Adósságkezelési Tanácsadás”, amelyet kiegészít
  • az „Esélyegyenlőség a joghoz jutásban” szolgáltatás.

Az önkormányzat szerepe három területen válik meghatározóvá:

  • a szakmaiság érvényesítésére ügyelnek a programok kapcsán,
  • vállalják az egyes tevékenységek koordinációját,
  • jelentős szerepet vállalnak a finanszírozásban.6
6.2.4. Egy önkormányzat által fenntartott iskolai példa: Dunaújváros, Rosti Pál Középiskola

Dunaújvárosban az önkormányzat által fenntartott iskolában szinte egyedülálló program működik. Az iskola a város környékén lévő börtönökben folytat oktató tevékenységet. Ennek a jelentősége rendkívül nagy, mert a felnőttek számára biztosított általános iskolai (alfabetizációs) programok száma az országban rendkívül csekély.

Az iskola tantestülete elsősorban arra vállalkozott, hogy a Pálhalmai Országos Büntetésvégrehajtó Intézetben jogerős szabadságvesztés-büntetésüket töltő, roma etnikumhoz tartozó fiatal felnőtt férfiak, és nők közül 15-15 főt megtanít írni, olvasni, illetve az alapvető számtani-mértani műveletekre. Előzetesen felmérték a kiválasztott személyeket speciális pszichológiai, gyógypedagógiai módszerekkel. Megvizsgálták, hogy melyek azok a pszichikai-, vagy részképességzavarok, gátak, amelyeket ki kell küszöbölni, illetve amelyeket specifikusan fejleszteni kell ahhoz, hogy vállalkozásuk eredményes legyen.

A tantestület az erre a célra készített pedagógiai programot két lépcsőben kívánta megvalósítani. Az első szakaszban a szintrehozó iskola-előkészítő program keretében, a pszichológiai vizsgálatok eredményére építve korrekciós, rehabilitációs munka folyt speciális gyógypedagógiai, pszichopedagógiai eszközök bevonásával. Ezután, amikor a tanulók differenciált, személyre szabott felkészítése megtörtént, következett csak a tényleges oktatás, az írni-olvasni tanítás, tanulás.

Az önkormányzat által biztosított forrásokat az iskola által elnyert (Phare) pályázati pénzekkel egészítették ki.

6.2.5. Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhelyen a roma illetve más hátrányos helyzetű családokban élő tanulók a közoktatási intézményekben önkormányzati támogatással működtetett programokban vehettek részt, amely elsősorban a pótvizsgára történő felkészítést jelentette. Ennek a támogatásnak azért volt nagy jelentősége, mert közvetlenül igyekezett orvosolni az érintett tanulók körében rendkívül magas arányban előforduló iskolai kudarcokat. A sikeres pótvizsga elkerülhetővé teszi az évismétlésből adódó „túlkorosságot”, a tartós motiválatlanságot és végső soron az iskolából történő kimaradást, lemorzsolódást.

Támogatásban részesült az ún. „holland program”, amelybe azokat a szülőket igyekeztek bevonni az iskola életébe, akiknek a gyermekeit iskolai kudarc fenyegette. A mentori tevékenységre épülő program a tanulási nehézségekkel küzdők esetében mind a szülőknek, mind pedig a tanulóknak fontos – és a jelek szerint eredményes – segítséget nyújtott.

A korábbiakhoz képest jelentősebb támogatást élvezett az a pedagógus-továbbképzési program, amelyben elsősorban azok vehettek részt, akik hátrányos helyzetű (sok esetben roma) tanulókat tanítottak. A program meghatározó eleme a pedagógusok attitűdvizsgálata volt.

Mindezeket kiegészítette az a szociálpolitikai akció, amely 100 jó minőségű lakásban tette lehetővé a hátrányos helyzetű családok elhelyezését. Ez közvetlen segítséget jelentett abban is, hogy megfelelő otthoni tanulási teret biztosított az e családokban élő tanulóknak. Az önkormányzat szakmai és koordinációs tevékenységet vállalt azoknak az egyesületeknek a tevékenységében, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetű családokkal foglalkoztak.7

6.2.6. Ózd

Az ismertetett programok közül az egyik legelőremutatóbbnak az ózdi kezdeményezést tartjuk. Az ún. „Iskolai roma pedellus program” roma munkavállalók számára tartós foglalkoztatást nyújt. A feladat, amit a munkavállalónak az iskolákban el kell végezniük, lényegesen több és bonyolultabb annál, mint amit a program címe ígér. A pedagógusok irányításával végzett tevékenységük egyik legfontosabb hozadéka azoknak a konfliktusoknak a tompítása és csökkentése, amelyek az iskola (a pedagógusok) és a roma családok között robbannak ki. Ez a legkönnyebben létrehozható foglalkoztatási forma, az ún. „foglalkoztatásba ágyazott képzés”, amely véleményünk szerint az egyik megoldás lehetne a hátrányos helyzetű, leszakadástól veszélyeztetett társadalmi csoportok számára. Az önkormányzati források elégtelenségét itt is többnyire pályázati pénzekből egészítik ki.

7. Összegzés

Áttekintve az ismertetett programokat, összegzésképpen az alábbiakat állapíthatjuk meg:

  • Sem az önkormányzatok, sem pedig az iskolák nem reménykedhetnek abban, hogy a felmerülő problémákat „csak” pedagógiai eszközökkel (iskolai kudarcok, kimaradás, az iskolát érintő belső és külső konfliktusok kezelése stb.) kezelni tudják. Az elmúlt évek ezeknek a törekvéseknek a hiábavalóságáról győzhettek meg bennünket.
  • Az iskolákban ezért a pedagógiai-szakmai területeken túlmutató (szociálpolitika, konfliktuskezelés, a tanári kiégést gátló programok, kooperációs technikákat tanító kurzusok stb.) programok szervezését tartjuk célszerűnek a pedagógusok számára. Nem kerülhető el az sem, hogy jelenleginél nagyobb számban speciális szakemberek foglalkoztatására kerüljön sor a közoktatás intézményeiben.
  • Ez utóbbival függ össze az egyes intézmények (iskola-iskola, iskola-civil szervezet, iskola-munkaügyi központok stb.) kooperációjára épülő együttműködések településszintű, de szükség esetén ezen túlmutató kialakítása, ebben az önkormányzatok szakmai, koordinációs és nem utolsósorban az ezt működtető, finanszírozó szerepének a biztosítása.
Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.