wadmin | 2009. szep. 30.

A gyerekek hihetetlenül komoly szellemi munkát végeznek, hiszen két-három éves korukra elsajátítják az anyanyelv alapvető struktúráját a képzőkkel, ige­kötőkkel, ragokkal stb. együtt, a rájuk zúduló nyelvtani alakok között könnyedén és tökéletesen eligazodnak, s nyelvérzékük olyan erőssé válik, hogy képessé válnak saját szavak alkotására. A szerző azt vizsgálja, mi lehet e neologizmusok gondolati hátterében.

A gyerekek hihetetlenül komoly szellemi munkát végeznek, hiszen két-három éves korukra elsajátítják az anyanyelv alapvető struktúráját, a képzőkkel, igekötőkkel, ragokkal stb. együtt, a rájuk zúduló nyelvtani alakok között könnyedén és tökéletesen eligazodnak, s nyelvérzékük olyan erőssé válik, hogy képessé válnak saját szavak alkotására. Gyakran olyan szavakat hoznak létre, amelyeket sem környezetük, sem ők nem ismernek, mégis léteznek a nyelvben. Ezek a szóalkotások megfelelnek a népi szóalkotás módszereinek, s csodálatos, hogy a gyerek néha önállóan jut el azokhoz a módszerekhez, fogásokhoz, formákhoz, amelyeket a nép évszázadok során alakított ki. Például: a fékez ige ismerete alapján, az -ó,-ő képző hozzákapcsolásával a gyerek maga alkotta meg a fékező szót. Vagy a fejrevaló analógiájára a lábravalót. Idetartozik a ruházat analógiájára megalkotott cipőzet is, amely a lábra húzható dolgok (zokni, harisnya, cipő stb.) összességét jelenti egy hároméves kisfiúnak.

A példákból is kiderül, hogy a gyermeki gondolkodás öntudatlanul már igen pontosan rendszerezi a képzőket. Tény, hogy a gyerekek túlságosan direkt módon alkalmazzák a szabályokat, eszükbe sem jut, hogy a szabályok alól kivételek is lehetnek.

Népetimológia, avagy a felnőttek beszédének értelmezése

A gyerekek sem szeretik a számukra értelmezhetetlen szavakat. Ebből következik, hogy amit nem ismernek, azt értelemmel kívánják felruházni. Viszont ha a tárgyak megnevezése és funkciója között kapcsolat van, máris értelmessé válnak a szavak: priznic (semmi értelme) – spricnic (az a rongy, amelyből spriccel a víz), fogorvosi fúrógép – fájógép (a gyerek megnevezése tökéletes), piskóta - rágóka (az a rágós dolog). S abbéli vágyuk, hogy számukra ismerős mondatok vegyék körül, olyan erős, hogy inkább az értelmest is értelmetlenné alakítják: „Hömpölyögj, zúgj csak Léna habja” helyett: „Hömpölyögj, zúgj csak Léna apja”, vagy „Tanulj tinó, ökör lesz belőled” helyett: „Tanulni jó, ökör lesz belőled”.

A cselekvő jelleg

A hároméves gyerek meg van győződve arról, hogy a tárgyak cselekvő jellege határozza meg magukat a tárgyakat. Úgy gondolja, minden tárgy azért van, hogy valamiféle cselekvést lehessen végrehajtani vele. E kizárólagos szemponthoz jól hozzá tudja illeszteni a vágó (amivel vágnak), az építő (amiből építeni lehet), a kifestő (amit ki lehet színezni, festeni), a fújó (amit fújni lehet) szavakat, s ezek analógiájára tudja megalkotni találóan az (óra) órázik és porszívni szavakat is.

A nyelvtan meghódítása

Igekötők

A be, ki, le fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza igekötőket a gyerek igen érzékletes, szemléletes módon használja. Pl.: odatócsázott az eső. Hadd kössem szét a csomagot! Sózd vissza a tojást! Most oltsd le a villanyt, most pedig oltsd fel! Bekulcsolom az ajtót. Érdekes a gyerekek igekötő használatában, hogy a szó és az igekötő sokkal könnyebben elválasztható, mint nálunk, felnőtteknél. Pl.: Mikor rándulunk ki?

Fosztóképző

A gyerek számára teljesen egyértelmű, hogy ha a szónak létezik fosztóképzővel ellátott alakja, akkor nélküle is létezik a szó, hiszen ezt kívánja a (gyermeki) logika. Tehát, ha van szemtelen, akkor biztos, hogy létezik a nyelvben a szemes szó is, mint az előző ellentettje. Vagy ha van neveletlen, akkor annak ellenkezője a nevelt kell hogy legyen, és az élhetetlennek az élhető. A képtelen dolog fosztóképző nélküli töve a képes. Általában a fosztóképzővel ellátott szavak sértőek a gyerek számára, ezért megalkotja az azok nélküli változatot.

Melléknevek

Az igés és főneves szerkezetek mellett a melléknevek jóval ritkábban fordulnak elő a gyerekek beszédében, de megjelenésükkor tetten érhető a gyerek jellegzetes nyelvérzéke. Pl.: ugrálós ló, csóválós kutya, megbolondulós néni.

Szókeresztezés, szóhibrid

A szókeresztezés által jönnek létre (nem csak) a gyerek beszédében azok a szintetikus szavak, amelyekben két különböző tövű szó kereszteződik. A gyerek sűrítést hajt végre, megspórol magának egy-egy szót, s a mondat mégis érthető marad. Pl.: Az én papámnak van zakabátja. Azt nézem, hogy mászik az a bolhangya. Anyu, adjál nekem dzsemlekvárt!

Tipikus „hibák”

Birtokos névmások nem megfelelő használatára példa: Kiéké? Enyéd? Övéké? Tiem.

Megfelelő igeképző kiválasztásának problematikája: Az én apám katonál, katonázik (katonáskodik). Vagy: Mi alvunk vagy aludunk?

Felnőttek nyelvi örökségének elemzése

Szinte minden gyerek fölteszi az alábbi kérdéseket szellemi fejlődésének azon szakaszában, amikor igen alaposan megvizsgálja minden egyes szónak a szerkezetét (6–9 éves kor között).

– A vasmacska vasból való macska?
– Az aranyhal aranyból van?
– A szitakötő szitát köt?
– Az a földrajz, amikor a földre rajzolnak?
– A libák libasorban, a kacsák kacsasorban mennek?

A metaforák ellenségei

Körülbelül hatéves korukig a gyerekek nem szemlélettelen fogalmakban, hanem képekben gondolkodnak. A képi gondolkodás számos jegyének egyike a nyelvben való megjelenés. A metaforáktól való idegenkedés is a képi gondolkodással magyarázható, hiszen a gyerek szó szerint érti a metaforát, mert a kép az anyanyelve, ebből természetesen nem tudja elvonatkoztatni az általánosabb érvényű gondolatot.

Tehát a Miért lógatod az orrod? kérdés feltevésekor a gyerek jó esetben szórakozottnak fog tekinteni minket, hiszen annak, hogy ő szomorú, köze nincs ahhoz, amit mi gondolunk róla, történetesen, hogy egy szögre ő fellógatja az orrát. Vagy: De csont és bőr vagy! – Miért, talán hús nincs is rajtam? Vagy: Egy asszony teherbe esett. – Megütötte magát? A baklövés pedig egész egyszerűen nem lehet más, mint az, hogy valaki meglő egy hím állatot.

Mindezekből a megnyilatkozásokból kitűnik, hogy a gyerekek arra vágynak, hogy a fel­nőtt tisztán, pontosan és egyértelműen beszéljen, s képesek az udvariassági formulákkal is szembeszállni ezen elvárásuk miatt. Például:

– Köszönöm szépen!
– Nincs mit!
– Ja, akkor nem köszönöm.

A nyelvi sablonok leleplezése

Sajnos, mi felnőttek már olyan régóta használjuk a nyelvet, hogy szinte eszünkbe sem jut annak néhány érdekességére reagálni, szóérzékünk egészen eltompult. A gyerek benyomásai azonban még frissek, s ennek köszönhetően a szó értelme nem rekesztődik ki magából a szóból. Erre kitűnő példa, hogy ha valaki azt mondja: Fütyülök rá! Akkor a gyerek várni fogja, hogy az illető mikor fog már végre fütyülni. Vagy ha a bőre alatt is pénz van, akkor a gyerek árgus szemekkel fogja keresni, hogy tudta a bőre alá rejteni az illető a pénzét. S ha valakinek kutyatermészete van, az elől természetesen el kell menekíteni a macskákat. Így érthető annak a gyereknek a rémülete is, aki nem akart iskolába menni, mert ott a vizsgán elvágják a gyerekeket.

Vagy:

– Hű, de csípős idő van odakinn!
– Na, akkor én nem megyek ki.
– Miért?
– Nehogy megcsípjen az idő.

És aki két szék között a pad alá esik, az nyilvánvalóan alaposan megüti magát.

A tudatlanság elleplezése

A gyerekek hiúsági kérdésnek tekintik a beszéd tökéletesen helyes elsajátítását, s ez a fennkölt becsvágy az intellektuális diadal utáni vágyból fakad. Tehát a gyerekek az általuk elkövetett nyelvi hibákat eltussolják, mert az önérzetüket sérti. Még nem létező testvért is kitalál némelyikük, hogy az elkövetett nyelvi hibák a kitalált testvérre háruljanak.

Néhány morzsa a gyermeki félreértelmező szótárból:

– Orvosságért az antipatikushoz kell menni.
– Ez a csomag tarthatatlan.
– Ha valaki betör egy ablakot, az betörő.
– Titkot a titkárnő tud jól őrizni.
– Aki mindig eltöri a játékokat: tördelő.

A törvényszerűség keresése

A gyerekekben megvan a hajlam arra, hogy kapcsolatot igyekeznek teremteni az egyes tények között. Tapasztalataik azonban még eléggé csekélyek, ezért következtetésük gyakran nem helyénvaló. Ez látható a következő példákban is.

– Nézd, a tobozok fölmásztak a fára!
– A tengernek egy partja van, a folyónak kettő.
– Ha levágnák a fejemet és a kezembe adnák, akkor beszélne?
– A strucc az olyan kacsa, amelyik piros sálat hord.
– A gőzmozdony csinálja a felhőket.
– A kétpúpú teve kétszer esett le az ablakból, azért nőtt két púpja.

*

Mint láthattuk, a gyermeki elme nem képes elviselni az anarchiát. Úgy gondolja, hogy mindenütt logikus törvények és szabályok vannak, s nagyon el tud keseredni, ha az elsajátított anyagban valamilyen hibát talál, mert abból csak arra tud következtetni, hogy a felnőttek sem tökéletesek. Márpedig e tény teljes ellentétben áll gyermeki világképével, amelyben a felnőtt a mindentudó, minden szabályok és törvények betartója.

A zseniális zsonglőrködés a szavakkal kb. nyolcéves korig tart, majd a gyerek lassan beletörik a nyelvi konzekvenciákba, s már megkérdőjelezés nélkül használja őket.

Irodalom

Adamikné Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest, 1999.

Anderson, Michael: Az intelligencia fejlődése. Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1998.

Beszéd és kommunikáció az óvodás- és kisiskoláskorban. Fejlődéslélektani tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.

Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

Gósy Mária: Pszicholongvisztika. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

Kornyej Csukovszkij: Járni tanul a szó. Tömegkommunikációs Kutatóközpont Budapest, 1979.

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.